Hűvös őszi reggel volt.
Szokás szerint mindenki a konyhába tódult, Scott bekapcsolta a TV-t,
Logen pedig a reggeli kávé mellett elolvasta az aznapi újságot! Vadóc
félálomban vánszorgott ki a konyhába.
Rögtön felébredt mikor meglátta az asztalnál kártyázó Gambitot.
-Hát ő meg mit keres itt? -kiáltott fel dühösen.
-Neked is szép jó reggelt chéri, lekésted a reggelit-válaszolt higgadtan
Gambit
-Tessék? -háborodott fel a lány.
-Nyugalom Vadóc! - szólt a professzor.
-Adtam neki egy esélyt.
-Mi van? Minek? Úgy is elbaltázza!
-Köszi szépen! -mondta Gambit.
-Szívesen! -szólt Vadóc gonosz mosollyal az arcán.
-Tudod mit? Lapozzunk!
-Ez remek beszólás volt épp tőled! -Mondta Kitty gúnyosan!
Gambit nem szólt semmit csak, bólintott, és kiment a konyhából.
-Hát ilyen nincs!
-De van Vadóc! Örülj neki! Ne mond, hogy nem teccik! -mondta
gúnyosan Kitty.
-De! Persze! Nagyon!- válaszolt felháborodottan Vadóc, és ő is kiment
a konyhából.
A többi X a professzorral együtt, abban a helységben maradt.
Egyszer csak megcsörrent a telefon.
Charles vette fel.
-Tessék! -szólalt meg.
-Te vagy az Charles ?-kérdezte a férfi , bemutatkozás nélkül.
-Igen én vagyok. De ott ki beszél?
-Az most nem számít! -szólt titokzatosan a férfi.
-Ha meg akarsz menteni egy ártatlan életet, akkor gyere Egyiptomba, a
legnagyobb sivatagba! -szólt a férfi és letette a telefont.
-Ki telefonált professzor? - Kérdezte Jean.
-Nem tudom. - felelt.
-Akkor most mi lesz? - érdeklődtek a többiek.
-Egyiptomba megyünk! - felelt.
-Gyerünk X-ek, mozgás! 5 percetek van! Kitty szólj Vadócnak és
Gambitnak! -mondta Logen főnökösködve.
Vadóc a szobája ablakánál ült.
-Vadóc! -kiabált Kitty -Mit bámulsz?
-Á, már értem! -szólalt meg Kitty mikor meglátta a kertben ücsörgő
Gambitot.
-Én nem őt néztem! - mondta Vadóc tiltakozva.
-Aha persze! - szólt Kitty.
-De tényleg! - tiltakozott tovább Vadóc.
-Jó nem érdekel különösebben!
-Csak szólok, hogy kb. 3 perc múlva gyülekező! Megyünk Egyiptomba!
Én még szólok Gambitnak! -mondta Kitty.
-Hahó! Mit csinálsz? Gyakorolod a póker arcot? - kérdezte Kitty.
-Nem, csak gondolkodtam - válaszolt Gambit.
-Min? - érdeklődött Kitty.
-Hát, csak azon, hogy - kezdte el a fiú, de Kitty közbe vágott.
-Ó erre most nincs idő! Egyiptomba megyünk! Gyere, siess!
10 perc múlva felszállt az X gép.
Mindenki izgatott volt, mert nem tudták miért mennek oda.
Amikor már pár km-rel voltak a sivatag előtt, valamiért lezuhant a gép.
-Mindenki jól van? – kérdezte a professzor.
-Vadóc kivételével mindenki válaszolt.
-De mi van Vadóccal? - kérdezte Kitty aggódva.
-Nem tudom! Keressétek meg! - utasította őket Charles.
-Vadóc! Vadóc! - kiabáltak az X-ek!
-Megtaláltam! Itt van! -kiáltott fel Kitty.
-Jól van? - kérdezte aggódva Gambit.
A lány ránézett és így szólt: Nem tudom! Nincs magánál!
Gambit ekkor odafutott, és felkapta a lányt!
-Keresnünk kell egy helyet, ahol megpihenhetünk -szólt a professzor.
Egy-két óra multával beesteledett.
Az X-ek felállították a még megmaradt sátrakat, és megpihentek.
Vadóc az egyik sátorban feküdt.
Csak Gambit és Kitty maradt fent.
A tűz mellett üldögéltek.
A kínos csendet végül Kitty hangja törte meg.
-Mielőtt elindultunk megkérdeztem, hogy min gondolkodtál.
De mikor elkezdted mondani én, közbevágtam, mert indulni kellett.
Mit akartál mondani?
-Hát, csak azt, hogy én nem tartozok ide! - mondta letörten Gambit.
-Ezt honnan veszed? - kérdezte Kitty.
-Vadóctól. - válaszolt Remy.
-Vadóc nem mondott ilyet! - hívta fel a srác figyelmét Kitty.
-Nem, tényleg nem mondta, de éreztette! -felelt Gambit.
-Szerintem, ez csak azért van, mert teccel neki!
-Miért teccenék én neki?
-Nem tudom, én nem látok bele a fejébe! De neked is teccik Vadóc,
ugye?
-Nem, vagyis, de! De el ne áruld neki!
-Nem fogom! Na megyek lefeküdni! Jó éjszakát! - mondta mosolyogva
Kitty!
-Neked is jó éjszakát! - felelt Gambit, és ő is elment lefeküdni.
Másnap reggel mindenki arra ébredt, hogy Kitty azt kiabálja, hogy:
Vadóc magához tért! Vadóc felébredt!
Erre természetesen mindenki kikászálódott a sátrából, és Vadóchoz
sietett!
-Vadóc jól vagy? Nem fáj semmid? Biztos, hogy jól érzed magad? -
rohamozta meg kérdésekkel a lányt mindenki!
-Nyugalom! Jól vagyok! Nem fáj semmim, és jól érzem magam!
-Egy óra múlva elindultak a sivatag felé.
-Professzor! Találtam egy térképet! - kiáltott fel Evan, miközben a
papírt nézegette. De professzor, van egy kis gond! A térkép szerint a
sivatagban van egy szörny! - hívta fel a Charles figyelmét Evan.
-Mutasd csak! - szólt neki Xavier. Igen valóban van! És lehet, hogy ettől
a szörnytől kell megvédenünk azt az ártatlant!
-Akkor most mi lesz? -érdeklődött Scott
-Továbbmegyünk! - felelt Charles.
Az úton csak Kitty, Kurt, és Vadóc hangja hallatszott.
-Csend legyen! - förmedt rájuk Logen.
-Miért zavar a hangunk? - kérdezték
-Hallgassatok már el! Nem halljátok ezt a furcsa zajt?
-Nem! De milyen furcsa zajt?
-Azt hiszem ez, a szörny!
Épphogy befejezte a mondatát, hirtelen előtört a föld alól a szörny.
-Meneküljetek! Majd én feltartom! - mondta, és felugrott a szörnyre.
Amikor a karmaival felhasította a rémség oldalát, látta hogy az
valójában egy gép!
-Ez egy gép! - kiáltott fel Logen és leugrott róla.
-Egy gép? - döbbent meg Kitty.
-Akkor tudom a megoldást! - mondta, és elszántan a szörny felé futott,
majd átugrott rajta!
A gép egy hatalmas robbanással megsemmisült.
-Kitty! Kitty! -kiabálták az X-ek.
Úristen Kitty! -döbbent meg a professzor.
Amikor már Ciklon eloltotta a lángokat, odamentek a gép roncsaihoz,
de Kitty sehol sem volt!
Mindenki kiborult, sokan elsírták magukat!
Amikor lement a nap újra felállították a sátrakat és lefeküdtek pihenni.
De nem mindenki! Vadóc a tűz mellett üldögélt.
Hamarosan megjelent Gambit is!
-Helló chéry! Leülhetek?
-Azt teszel, amit akarsz!
-Nézd, én tudom hogy most nagyon bánatos vagy, és hogy - kezdett bele Gambit, de Vadóc beleszólt.
-Nem! Én nem bánatos vagyok! Én ideges vagyok, és nem tudom miért
kellett ezt tennie! A legjobb barátnőm volt!
Csak ő értett meg! És...
-Én is megértelek! - mondta Gambit
-Már hogy értenél meg? Nem is ismersz!
-Na és? Attól még megérthetlek! Én már régóta nem láttam a
családomat! Azt sem tudom hogy hol vannak!
Kérdezhetek valamit? -tette fel a kérdést Remy.
-Kérdezz! Ne kímélj! - felelte a lány.
Miért nem engedsz magadhoz senkit közel? És ne mond azt, hogy az
erőd miatt, mert ez már nem arról szól!
-Nem tudom! -mondta Vadóc.
-Szerintem gondolkozz el ezen! Mindenkinek szüksége van barátokra!
És most menj lefeküdni!
-Jó! És, köszönöm! Nem is vagy olyan gonosz, mint amilyennek
gondoltalak! Leszámítva azt, hogy az első találkozásunknál fel akartál
robbantani! -mondta Vadóc
-O, tényleg! -szólt Gambit majd, meghúzta a száját!
-Na jó éjszakát! -szólt Vadóc
-Neked is!
Másnap reggel újra útnak indultak!
-Jobban vagy? - kérdezte Vadóctól Gambit! -Igen jobban! - a tegnapi beszélgetés jót tett!
Már felfogtam hogy miért tette ezt Kitty.
És rájöttem, hogy van még értelme az életnek!
Hiszen itt barátok vesznek körül!
Egész úton csend volt, de egyszercsak felkiáltott Jean!
-Nézzétek, ott van Kitty!
Kitty?- kérdezték az X-ek, és mikor meglátták odarohantak.
-Kitty! Kitty! Jól vagy? Hallod, amit mondok? Kitty! -kiabált Vadóc
Kitty elájult Vadóc kezei között!
-Fiúk! A sátrakat! -utasította őket Charles.
Kitty két teljes napig feküdt eszméletlenül.
A harmadik napon azonban felébredt.
-Vadóc, szia! - köszöntette a lány Vadócot.
-Szia! -köszönt vissza.
-Jól ránk ijesztettél! Főleg rám! -jelentette ki.
-Sajnálom! -mondta Kitty
-Semmi baj, de ilyet többé ne csinálj! -mondta Vadóc!
-Értettem! - felelt pimaszul a lány.
-És most pihenj! - parancsolt rá Vadóc.
-Jó! - felelte Kitty
Másnap elindultak, bár ők sem tudták, hogy merre is mennek, mert
eltévedtek.
A professzoron kívül, már mindenki tudta, hogy csak átverték őket.
Mondták is neki, de ő kitartott amellett, hogy itt van az ártatlan.
A hosszú út alatt csak Evan, Kurt, és a lányok nyávogása hallatszott.
Ororóé persze nem, mert ő tartotta magát.
Jean is, de 10 perc múlva ő is elkezdte mondani minden búját-baját.
Evan megint azzal jött, hogy ő városi srác, és hogy nincs hozzászokva
az ilyen rettentő hőséghez, és az ilyen kiruccanásokhoz.
Logen persze rövid idő után rendre utasított őket.
A síri csendet végül egy hang törte meg.
-ELEGEM VAN, MELEGEM VAN, FÁRADT VAGYOK, ÉHES VAGYOK, ÉS A
LÁBAIM MINDJÁRT LESZAKADNAK!!!! - Scott volt az.
Miután befejezte mondandóját a többiek, egyszerre azt kérdezték:
-Most jobb?
-Sokkal! - jelentette ki.
-Akkor azt javaslom, induljunk! - szólt a professzor.
Fél óra múlva Kitty szólal meg:
-Hol vagyunk?
-Itt!- szólt Logen.
-De hol? -kérdezte megint.
-Itt a sivatagban - felelt Logan kissé idegesen.
-De melyik részén? - kérdezte Kitty, bár már tudta, hogy mindenkit
idegesít, de azért csak folytatta.
-Na, de tényleg! Melyik részén?
-Az egyiken! - mondta Logen, és szemei szinte szikrát szórtak.
-De,- kezdett, bele Kitty, de Scott hirtelen felkiáltott.
-Kitty! Csitulj már el!
-De, de! -kezdett bele megint.
-Semmi de! - csak PSSZT! - szólt a srác dühösen.
-Jól van! Akkor meg se szólalok!
-Azt jól teszed! - szólt Evan, egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Hát jó, akkor...
-Nem azt mondtad, hogy meg se szólasz? -kérdezte Kurt, mert már
láthatóan unta Kitty viselkedését.
Kitty sértően vette fel ezt a kis tréfát, így azután TÉNYLEG meg se
szólalt.
Vadóc próbált vele beszélgetni, de ő csak a vállát vonogatta.
-Te Scott én még nem ismerem nagyon Kittyt, de ez mindig így van?
Mármint mindig ilyen szóval ilyen? -kérdezte Gambit.
-Igen általában ilyen. De örülhetsz, hogy még nem élted át azt a
horrort, amit az érez, aki beül mellé vezetéskor!
-Miért olyan rosszul vezet? - érdeklődött Remy
-Az nem kifejezés! - felelt Scott
-Akkor nem ülök be mellé.
-Azt jól teszed.
Kb. egy óra telt el, de Kitty síri csöndben volt.
Egyszercsak megszólalt a professzor.
-Itt most megpihenünk!
Scott, Gambit, Logen, a sátrakat!
-Parancs őrmester! - mondták pimaszul.
Persze Logen kivételével, mert ő nem az a humoros fickó.
A fiúk hamar felállították a sátrakat.
Amikor lement a nap, tüzet gyújtottak, körülülték, és elkezdtek
beszélgetni.
Természetesen Ciklon, Logen, és Charles elmentek aludni.
A többiek jól mulattak.
-Na jó mi legyen a téma? - kérdezte Evan
-Szerintem mindenki mondja el a másiknak, ha valami baja van vele,
vagy, ha van valami,
amit szeretne tisztázni .-javasolta Jean.
Mindenki rábólintott az ötletre, és el is kezdték a játékot.
-Evan, kezd te! - javasolták a többiek.
-Jól van!
Nos én, eleinte nem kedveltelek Scott!
-Miért? - érdeklődött a srác.
-Hát azért mert, olyan jófiú voltál! Olyan minden lány álma voltál Tipikus
nyálas! - felelte Evan őszintén.
-És most mi a véleményed? - érdeklődött Scott.
-Most már nincs semmi bajom veled.
-Akkor jó öcsi! - felelt nyugodtan Scott és belecsapott Evan kezébe.
-Van még valami? - kérdezte Jean.
-Nincs. - válaszolt Tüske.
-Akkor ki jön?
-Majd én! -kiáltott fel Kitty
-Oké! - mondták a többiek.
-Na akkor kezdem! Amikor az intézetbe kerültem, teccett nekem Scott.
De ne aggódj Jean! Már nem teccik! Csak, mint barát.
És még valami! Eleinte nem kedveltem Vadócot, és Kurtot! De most
már, ti vagytok a legjobb barátaim!
-Na ugye! - mondta Kurt és odateleportált Kitty mellé majd barátilag
átkarolta.
Láthatólag Vadócnak is jól esett, mert kedvesen elmosolyodott.
Másnap reggel mikor már mindenki felébredt elkezdtek összepakolni.
-Scott, Remy, szedjétek össze a sátrakat! - utasította őket Logen.
-Azonnal Logen őrmester uram! - válaszoltak pimaszul a fiúk.
Farkas szúrós szemekkel nézett rájuk, és elment csomagolni.
Fél óra múlva tovább indultak.
Az úton, mint mindig, megint nagy volt a csend, és a forróság.
Talán a forróság miatt vagy csak a víz hiánya miatt, de Jean elájult.
Hamar magához tért, így tovább tudták folytatni útjukat.
Egyszercsak meglátták Vandát.
-Vanda! Mit keresel itt? - kérdezték értetlenkedve az X-ek.
-Nyugalom! Segíteni jöttem! - nyugtatta meg őket a jövevény.
-El kell mondanom valamit!
-De mit? Mond már el!
-Na jó!
Magneto hívta fel a professzorotokat!
És ő intézte úgy, hogy lezuhanjon a gép!
És nincs semmiféle ártatlan! - mesélte a történteket Vanda, akit a
többiek feszült figyelemmel hallgattak.
Na ennyi!
Ja, és azt a gépszörnyet is ő építette, és irányította, ami rátok támadt.
Csak ennyiről tudok - fejezte be.
-Aha, de, ha az a szörny nem az igazi szörny, akkor, kell lennie egy
igazi szörnynek! - hívta fel a társai figyelmét Evan, s ahogy ez a
mondat elhagyta a torkát, hirtelen megremegett a föld, és egy
hatalmas szörny tört elő belőle.
-Futás! - kiáltotta el magát Kurt.
-Manó teleportáld el a professzort! -utasította Kurtot Logan.
-De hová? - kérdezte értetlenkedve Árnyék.
-Akárhová, csak siess! - förmedt rá Farkas.
Kurt meg is tette.
Jó messzire teleportálta a professzort, s azután beállt harcolni.
Egyesített erővel próbálták megfékezni a hatalmas rémséget.
Míg Jean, és Vanda próbálták visszatartani, addig Ciklon villámokkal
próbálta megfékezni, Scott pedig lézersugarakat küldött rá.
Ekkor az jutott Vadóc eszébe, hogy mi lenne, ha átvenné a szörny
erejét.
Hátulról próbált közelíteni, de a szörny hirtelen hátrafordult.
Vadóc próbált hátrálni, de megbotlott és elesett.
A rémség már kitátotta száját, de ekkor megjelent Gambit, és a szörny
álkapcsába akasztotta botját, ezzel megmentve Vadóc életét.
-Menekülj! - kiáltott rá a lányra Remy.
-De - kezdett bele Vadóc.
-Semmi de! Fuss!
Ekkor Vadóc felállt és elfutott.
Gambit ottmaradt és megpróbálta felrobbantani, de ez még nem volt
elég, így mindenki odairányította az erejét.
Végül sikerült megsemmisíteniük a szörnyet.
Kurt visszateleportálta a Professzort.
-Köszönöm! Megmentetted az életemet! - szólt Vadóc Gambitnak.
-Nincs mit! - mondta Gambit és a lányra mosolygott.
Az X-ek mindent megbeszéltek Vandával, és mivel elhozta az egyik X
gépet haza tudtak menni!
Végre hazaértek!
Mindenki lezuhanyozott, és közösen megvacsoráztak.
Az Akolitok és Testvériség csapata csatlakozott a X-ekhez.
Magneto bocsánatot kért mindenkitől, és végre kibékült gyermekeivel.
Kardfog is békétkötött Farkassal.
Vadóc és Gambit azóta is boldog párkapcsolatban él, csak úgy, mint
Jean és Scott, vagy mint Kitty és Lance.
Mindenki kibékült mindenkivel és boldog nagy családként élnek.