Árnyéklány és az X-men-ek Hihetetlen!! Már egy csomó ideje mutáns vagyok.Elöször azt hittem meg sem tudom szokni.De sikerült. Minden egy szép reggelen kezdödött. Így visszagondolva nem volt annyira szép, ugyanis aznap kaptuk ki a matek témazárót. Meg úgy egyébként sem szoktak jó napjaim lenni. Mindegy. Felöltöztem és leszáguldottam a lépcsön. -Jó reggelt!- rikkantottam be a konyhába családomnak majd elviharzottam a suliba.                                                    ×××× -Valami baj van? Vagy beteg vagy? - kérdezte a suliban a legjobb barátnöm. -Mi? Ja, nem. Jól vagyok. -Ezt meséld be másnak. Látom rajtad, hogy beteg vagy. -Az égvilágon semmi bajom sincs - ennél a mondatnál még nem tudtam, hogy igenis van bennem valami, ami nem emberi.                                                   ×××× -A dolgozataitok nagyon siralmasra sikerültek - mondta köszönés helyett a tanár. -Ez nem jó jel - suttogtam magamnak. -A tied - lépett oda hozzám - minden kritikán aluli. Ledobta a padomra. Kettes. Még soha sem volt matekból kettesem. Megpróbáltam magamba fojtani a sírást, nem sikerült. Legszívesebben otthon lettem volna, az ágyamban. És ahogy erösen a szobámra koncentráltam ott termettem. A szobában. -Te jó ég - suttogtam. Tényleg nem tudtam, mi van velem. Kipróbáltam még egyszer. Most a fürdöre összpontosítottam. Sikerült. Ott álltam a fürdönkben. Hatalmasat sikítottam. Még jó, hogy senki nem volt otthon. -Mi van velem?-kérdeztem a tükörképemtöl majd ismét sírni kezdtem.                                                  ×××× Aznap este borzalmasan aludtam. Egész éjjel forgolódtam az ágyamban, majd hajnali kettö körül felriadtam. A hasamra feküdtem és visszagondoltam az álmomra. Fura volt. Egy hatalmas épületet láttam meg velem egykorú vagy egy-két évvel idösebb fiúkat és lányokat. Néha próbálom megfejteni az álmaimat, de ezt nem sikerült. A legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy mit fognak gondolni rólam az osztálytársaim. Egyébként sem voltam épp a legnépszerübb, és egy ilyen bravúros eltünés után még kevesebb esélyem volt arra, hogy én legyek a legmenöbb. Szóval felkapcsoltam a villanyt a szobában és elkezdtem pakolni. Úgy éreztem, muszáj elmennem minél hamarabb.                                                 ×××× Másnap hajnalban értem New York-ba. Nem szándékoztam ott is maradni. Két órával késöbb indult egy vonat Bayville-be, oda készültem. Akkor még nem tudtam miért. Az ösztöneim vezettek. Amikor megérkezett a vonat meghúzódtam az egyik ülésen. Normál esetben kihúztam volna magam és hallgatom a kedvenc zenéimet, de így féltem. Hamarosan megérkeztem a városba. Ami fura volt, hogy azt is tudtam, hova akarok menni. A Xavier Intézet-be. Nem tudtam, hol van, gondoltam megkérdezek valakit. -Elnézést! - szólítottam meg egy idösebb nöt. - Meg tudná mondani, hol van a Xavier Intézet? Nem is válaszolt csak fejét csóválgatva elment. -Nem vagyok…mutáns! - kiáltottam habozva, ugyanis ebben már én sem voltam biztos. Aztán próbálkoztam még egyszer. És még sokszor. De senki sem tudta. Vagy nem akarták tudni. Mikor már teljesen kifárasztott a rohangászás elindultam valamerre. Kezdtem nagyon éhes lenni és rám tört az érzés, hogy most tényleg nagyon egyedül vagyok. Szóval, sajnáltam magam.                                                ×××× Már vagy két órája kóboroltam mikor egy hatalmas épülethez értem. Ugyanahhoz, amit álmomban láttam. Sikerült. Csak azt kellett kitalálnom, hogy jutok be. -Egy ilyen szuperizének bizti van biztonsági rendszere vagy mije - gondoltam. Tehát kihasználtam képességem és már bent is voltam. Mindenki, aki ott volt rám nézett. Azt hittem rossz helyre jöttem, vagy ez tényleg csak egy normális suli vagy valami ilyesmi.                                                  ×××× Csak álltam ott a hosszú fekete kabátomban és hirtelen elkezdtem sírni. -Léccike ne bántsatok! Én csak Xavier professzort keresem. Az egyik lány vette az adást. Jean volt az. Akkor még nem tudtam. -Gyere. Hogy hívnak? -Bebe. -Fura egy név. Itt van a professzor. Én egyébként Jean vagyok. -Ez azért van, mert nagyon-nagyon messziröl Európából jöttem. Beléptem a hatalmas szobába és az ablaknál megpillantottam a professzort. -Már vártalak - mondta. -Tényleg? - csúszott ki a számon. -Persze. -Tudja,azért vagyok itt mert úgy érzem valami nincs velem rendben. -Tudom. -És azt is tudja mi van velem? Bólintott. -És esetleg tudna mondani valamit,hogy mit tegyek? -Maradhatsz itt az intézetben, ahol meg tanulhatod irányítani és használni az eröd. Persze, csak ha akarod. -Az szupi lenne. -Meg van beszélve. Jean majd körbevezet. -Köszönöm professzor. Lenne még valami. Nincs véletlenül egy izéje, amivel könnyebben tudnám beszélni az angolt. -Akad. Ez a karkötö segít. -Nagyon-nagyon köszönöm! Meg sem várva Jean-t kirohantam a folyósóra. Ugrándoztam és boldog voltam, amikor egyszer csak megjelent mellettem egy kék szörös fiú. Nem tudom melyikünk lepödött meg jobban. Ö vagy én. -Sz.. szia - köszöntem. -Te meg ki vagy? -Most jöttem ide. A nevem Bebe. Vagy Árnyéklány. -Én meg Kurt vagyok. Vagy Árnyék. -Mi a képességed? - kíváncsiskodtam. -Teleportálni tudok egy másik dimenzión keresztül. -Komolyan? -Mert?Te miért vagy Árnyéklány? -Szerinted? -Na ne. -Na de. -Hé, te utánzol engem! -Amikor ezt a nevet kitaláltam fogalmam sem volt, hogy létezel. -Bebe! -hallottam Jean hangját.- Látom, összebarátkoztál Kurt-tel. -Hogy összebarátkoztunk volna az túlzás - felelte a fiú,majd elteleportált. -Mindig ilyen? - kérdeztem. -Nem, Kurt nagy mókamester. Szerintem féltékeny. Kérdön néztem rá. -Féltékeny? -Pontosan. Nem vagy kék és szörös. Söt a prof. Még azt is megállapította, hogy egy mérfölddel tovább teleportálsz, mint ö. Most bemutatlak a többieknek is. -Neked mi a képességed? -Tárgyakat mozgatok és értek a telepátiához is. Azt hittem utálni fognak. Tévedtem. Egyedül Kurt volt még mindig ellenséges velem. A legjobban mostani egyik legjobb barátommal, Kitty-vel, jöttem ki. Talán, mert nagyon hasonlóak vagyunk. Rahne-val, másnéven Farkaslánnyal osztoztam egy szobán.Jó fej.Megegyeztünk,hogy hétfön,szerdán és pénteken olyan zenét hallgatunk, amit ö akar,kedden,csütörtökön és szombaton, pedig azt, amit én.Vasárnap mindenki hallgatja a discman-jét.Azt is megengedte,hogy simogassam, ha átváltozik farkassá.A farkas a legeslegkedvencebb állatom.A dolgok tök jól alakultak.Persze azzal tisztában voltam,hogy az emberek gyülölnek majd,De ettöl függetlenül nagyon jól éreztem magam.                                               ×××× Este Rahne-val dumcsiztunk és kiderült,hogy itt nem csak arról van szó,hogy hú de milyen jól elvagyok,mint a befött. -Azt mondod, van edzés is? -Persze.Ott fejlesztjük a képességeinket.Én a helyedben kihagynám holnap.Logan nagyon keményórákat tart. -Komolyan?Én még a tesi órákról is lógok,fizikai eröm meg nulla körül van. -Ezt mondom. -Ez az edzés mindennapos? -Hazudjak? -Aha. -Edzés minden évben csak egyszer van és akkor is 15 perces. -Vagyis,minden nap van edzés és legalább két órás.Most inkább alszok.Mert a végén még nem élem túl az edzést.                                         ×××× -Bebe!Bebe,ébredj már. Kinyitottam a szemem és Kitty-t pillantottam meg az ágyam mellett. -A prof. küldött,hogy adjam oda ezt neked. Kitty az ágynemümre tett egy dobozt.Kíváncsíságom felülkerekedett álmosságomon és kinyitottam a közepes méretü dobozt.Egy igazi x-cucc volt benne. -Számítanak rá,hogy megjelensz a mai edzésen. -Biztos,hogy ez jó ötlet?Eléggé kifárasztott az idöeltolódás meg minden,szóval ez nem hiszem,hogy túl nagy hasznotokra lennék. -Elég,ha ma csak megnézed.Nem kell beszállnod.Ha akarod szívesen elmagyarázom neked közben,hogy mi miért van. -Szeretnélek téged is látni edzés közben! - vigyorogtam Kitty-re. -Nem gond,tényleg.Szívesen segítek. -Mondom,nem kell! Itt szerintem egy kicsit megsértödött.Ebböl arra következtettem,hogy fogta magát és a falon keresztül távozott.Én felkaptam az újonnan kapott ruhám és Rahne-val lementünk kajálni.Kis idö múlva megjelent egy pacák.Most már tudom,hogy Farkas volt az és mindenkinek szólt,hogy nyomás edzeni.Én haboztam,mire megkérdezte,hogy én miért nem indulok. -Nézze,uram.Tudja, én most jöttem.Pontosabban tegnap. -És? - kérdezte úgy,mint aki mindjárt leharapja a fejem. -Izé… nos… tetszik tudni, nem hiszem,hogy nagy segítségére lennék a többieknek.Még eléggé béna vagyok és arra gondoltam,hogy mi lenne, ha a mai edzését,ami biztos nagyon jó,csak megnézném. Morgott egyet,de én rávillantottam angyali mosolyom, ami a felnötteknél általában bejön.Nála is bevált. -Rendben,kölyök.Manó úgyis lesérült a tegnapi edzésen,majd ö segít neked. Nagyon,nagyon reméltem,hogy ez a Manó kifejezés nem Kurt-re utal.                                                 ×××× Amilyen piszok nagy szerencsém volt,még szép,hogy Kurt volt az.Láttam rajta,hogy legalább annyira örül nekem,mint én neki. -Szia! - köszöntem neki barátságosan miközben beálltam mellé az edzöteremhez tartó liftben. Rám se nézett. -Szép ez a nap - próbáltam tovább csevegni vele. Semmi reakció.Kezdtem bepipulni. -Elmondanád,hogy mi a bajod velem?Ugyanis mióta összefutottunk és mindent elmondtam magamról,úgy viselkedsz velem,mint aki karót nyelt.Vagy mit t’om én ,hogy mondják. Nem tudtam meg a válaszát,ugyanis megállt a lift.Két emelet között. -Csodás.Beszorultam egy liftbe egy kék manó társaságában.Aki ráadásul a képemet sem bírja.Jobb elsö napra számítottam. -Neked soha a nem áll be a szád? - kérdezte Kurt méla undorral. Egy pillanatra belém ötlött a gondolat,hogy addig dumálok,míg valaki ki nem szabadít,vagy ami még jobb egész életemben Kurt fülébe fogok suttogni vagy ilyesmi,de inkább meggondoltam magam.Helyette inkább újra megpróbáltam haverkodni. -Szar lehet. -Mi? -Az,ha az ember ilyen kék.Föleg nyáron.Amikor meleg van és mindenki a strandon van,te meg itt kuksolhatsz. Hirtelen totál megváltozott az arca. -Azért nem ilyen rossz a helyzet - észrevettem,hogy a hangjából eltünt a gyülölet-a prof. Adott nekem egy holo-órát aminek segítségével emberi alakot tudok ölteni. -De szupi.Mutasd meg! -Mit? -Hát azt,hogy milyen vagy emberként. -Íme. A szemem láttára lett belöle rendes,normális srác. -Te mindig így nézel ki ezzel az izével? -Aha. A lift elkezdett rázkódni,majd megindult.És végre kiszállhattunk.Így kezdödött a barátságom Kurt-tel.Persze,akkor még nem tudtam,hogy milyen jó haverok leszünk pár nap múlva.Csak azt,hogy már ö sem utál.Na,jó nem annyira utál.                                                     ×××× Délután Kitty-vel elmentünk vásárolni a plazába.Vettem magamnak néhány új ruhát,ugyanis a nagy részét a dolgaimnak otthon hagytam. -Engem nem zavar,hogy mit csinálsz Kurt-tel,de figyelmeztetlek,hogy a barátnöje ennek nem fog örülni. -Annak,hogy dumáltunk? -Nem,annak,hogy… Akkor megjelent mögöttünk egy csapat,nagyon rossz kinézetü srác és az egyik elkezdett Kitty-nek udvarolni.Ö nem is törödött vele.Aztán elmentek. -Kik voltak ezek? -A Testvériség.Ök is mutánsok.De hatalmas lúzerek. -Pedig azt hittem,hogy az a magas srác nagyon bejön neked. -Lance? Hát néha aranyos meg minden,de van, amikor hihetetlenül hülye. -Értem.Nézd ezt a gatyát. -Nem a te színed. Este a professzor elmondta,hogy holnap kezdek új sulimban a Bayville Gimi-ben. -Köszönöm,professzor.Lenne még valami.Nem lehetne valahogy angolosítani a nevem? -Ezt hogy érted? -Tudja maga,hogy értem. -Rendben.De rád bízom. -Megvan.McHugh.Így hívják az egyik ismerösöm, és nagyon tetszik.Viszlát. Lefutottam kajálni,a többiek már majdnem végeztek.Leültem Kitty mellé és magam elé vettem egy nagy tál ennivalót. -Azt mind megeszed? Bólintottam. -Eddig azt hittem csak Kurt tud ennyit enni. -Úgy látszik nem.Nem eszem mindig ilyen sokat.Van mikor egész nap nem eszek semmit.Ezeket pótlom be ilyenkor. Berontott Farkas és nagyon dühösnek tünt.Odajött hozzám és akkor már tényleg azt hittem,hogy leszedi a fejem. -Nem voltál ott a mai edzésen,kölyök! -Sajnálom,de bennragadtunk a liftben Kurt-tel. -Teleportáló mutánsok vagytok,vagy mi. -Pánikba estem.Nem gondolkodtam - Kurt-re néztem,hogy ö is mondjon már valamit,de éppen nem figyelt oda.Lehajoltam,mintha a villám esett volna le és meghúztam a farkát. -Au! - ordított fel. -Kurt is tudja bizonyítani,hogy tényleg nagyon megijedtem ö meg nem is gondolt rá. -Mi? -Azt mondom éppen Farkasnak,hogy mennyire bepánikoltunk. -De nem is… Rátapostam a farkára. -Igen.Tényleg.Emlékszem. Logan morgott egyet aztán kiment.                                                     ×××× -Ha el akarsz késni az elsö napodon akkor csak így tovább! -Nyugi,Kitty megyek. -Már vagy öt órája bent kuksoltál a fürdöben. -Bocsi.Nem találtam a samponom. -Talán még elérjük Jean-t és megkérhetjük,hogy vigyen el minket. -Okszi,menjünk.                                                   ×××× -Kár,hogy csak Amarával és Tabithával járok egy osztályba.Ami nem baj,tényleg,csak ök kettem legjobb barátnök és inkább egymással beszélgetnek,mint velem. - mondtam Kurt-nek miközben a szekrényem kerestük. - Imádok órán dumálni,de most figyelnem kell mindig azt meg gyülölöm.Ez az. Feltünt egy fekete lány és megölelte Kurt-ot. -Szia Amanda!Amanda,ö itt Bebe,ö is az intézetbe jár.Bebe ö itt Amanda a barátnöm. Hitelen kitört belölem a röhögés.Szép kis bemutatkozás.De nem tudtam magam visszafogni.Mármint itt töltött idöm nagy részében Kurt-ot kék,szörös manónak láttam,és elég hihetetlen volt számomra,hogy neki van barátnöje.Mire észbekaptam mindketten eltüntek.Szupi.Épp jóba lettem Kurt-tel és kiröhögöm a barátnöjét.                                                   ×××× -Ezt nem hiszem el!Mit Szóltak? -Lövésem sincs,ugyanis elmentek.Pedig azt hittem,hogy tök jóban lehetünk.Mármint Kurt és én. -Attól még jóban vagytok.Lehet,hogy pont kezdödött az órájuk. -Mindegy. -Mi mindegy? -Szia Jean! -Minden mindegy.Mármint éppen a kémia dolgozatomról beszélgettünk Kitty-vel.És,hogy édes mindegy milyen lesz,mert…izé…úgyis elfelejtik kijavítani. -Ja,vagy úgy. -Hé,nem kotorászol a fejemben,ugye? -Nem.Eszembe sem jutott.Szerintem inkább mondd meg Kurt-nek,hogy nem öket nevetted ki,hanem a helyzetet. -JEAN! -Nem bírtam kihagyni. -Ja,persze.                                                        ×××× A következö edzést nem úsztam meg.Nem is voltam olyan béna,mint azt elöre elképzeltem. Persze a többiek messze jobbak voltak,mint én,de még Farkas is elismerte,hogy egész ügyes voltam.Jó,azt mondta,hogy ha élesben ment volna nem haltam volna meg.Az is valami.                                                        ×××× Este elhatároztam,hogy megfogadom Jean tanácsát és megdumálom a dolgot Kurt-tel. Ö éppen kint ült az erkélyen mikor mellé teleportáltam. -Hát te? -Fura,hogy ez pont neked szokatlan. -Még nem szoktam hozzá,hogy te is tudsz teleportálni. -Van ilyen.Csak azt akartam mondani,hogy ne haragudj a reggeli miatt.Mármint tényleg nem akartalak kiröhögni,meg Amandát se,csak olyan fura. -Én nem is voltam mérges.Amanda igen,de én nem. -Komolyan?Szóval még mindig barátok vagyunk? -Még néhány ilyen hülyeséget kérdezel és álmodban elteleportállak a professzor mellé. -Azt próbáld meg. Abban a pillanatban Kitty futott be Kurt szobájába.Arcán látszott,hogy valaminek nagyon örül. -Képzeljétek srácok,Lance meghívott a bálba. -Milyen bálba? - kérdeztem,ugyanis nekem senki sem szólt semmiféle bálról. -Jaj, hát a bálba. Istenem, olyan boldog vagyok. -Mikor lesz a bál? -Holnap után - felelte Kurt. -TE JÓ ÉG!!És nekem még ruhám sincs.Kitty, most azonnal eljössz velem báli ruhát venni. -Irány a pláza!Kérjük el Jean kocsiját.                                                ×××× -Hogy mit akartok tölem? -A kocsid. -Na nem.Azt már nem. -Akkor vigyél el minket. -Ezt megdumáltuk.                                               ×××× Vagy két órás ruhaválogatás után megtudtam,hogy Kitty sokkal de sokkal jobb shopping partner, mint Jean.Ugyanis Jean szájából csak ilyen mondatok hangoztak el: -Szerintetek ez tetszene Scott-nak? -Na és,ebben tetszenék Scott-nak? Jó,nem azt mondom,hogy Kitty sokkal jobb volt: -És Lance elvisz a kocsijával és majd együtt megyünk be és biztos halál romantikus lesz. De ö legalább segített nekem kiválasztani a tökéletes rucit.Halványrózsaszín színü és alul fodros.Amint megláttam, beleszerettem.Bár mondjuk, imádom a rózsaszínt. Mikor aztán Jean sem szövegelt tovább Scott-ról és Kitty is megtalálta álmai ruháját,végre hazakocsikáztunk.                                                     ×××× -Még mindig nincs partnerem és holnap lesz a bál.Te el tudod hinni?-mondtam Kitty-nek másnap ebédnél. -Nézd, ott van Lance! -Leakadnál már végre Lance-röl? -Jól van, na. -Sürgösen szereznem kell valakit holnap este 7 óráig. -Miért nem mész egyedül? -Egyedül?Az olyan ciki.Csak a lúzerek mennek egyedül egy bálba. -Van benne valami. -Te jó ég!Kezdödik a hatodik órám!Szia!                                                  ×××× -VALAKI HALKÍTSA MÁR LE!!! Ez Logan volt.A bál napján.Partnerem még mindig nem volt,de Kitty-vel be akartunk gyakorolni néhány nagyon menö táncot.És azt csak hangos zenénél lehet. -AZT MONDTAM LEHALKÍTANI!!! Kitty-vel nem hallottuk,persze. -HA MOST AZONNAL NEM KAPCSOLJÁTOK KI?DARABOKRA ZÚZOM A MASINÁTOKAT! -Kitty!Valaki kiabál.Ez Farkas.Kitty kapcsoljuk már ki!Én a fejemmel a helyén akarok menni a buliba. -Na jó. -Hé,mi a fenét csináltatok?Kiszakad az ember dobhártyája! -Semmit,csak készülünk a bálra. Farkas válaszul morgott egyet és kiment.Sajnos már nem használt nála a felnött-lágyító mosolyom.De Kitty-vel összevigyorogtunk és elteleportáltam magunkat a suliba.                                                    ×××× Mindenki a bálról beszélt.Mindenki.Csak én nem.Az Intézetböl már mindenkinek volt párja,csak nekem nem.Az osztályomból, pedig senki sem akart egy mutánssal menni.Vagyis kezdtem rájönni,hogy teljesen felesleges volt megvennem azt a méregdrága ruhát.Kitty segítségére sem számíthattam.Ö még ebédnél is Lance-röl dumált.Végén felálltunk Kurt-tel és otthagytuk.                                                 ×××× -Olyan jól fogunk szórakozni.Mindegyik bál olyan csodás!Persze majd veled is táncolok,ne érezd rosszul magad. -Kitty én nem megyek. -Miért?És ha Lance otthagy?Kivel leszek majd? -Nem tudom.De én itthon maradok.Menj, érezd jól magad,ahogy látom,Lance már itt van. -Nélküled nem lesz ugyanolyan.Kivel fogom eltáncolni azt csomó táncot? -Menj! Kitty nem tünt túl szomorúnak mikor kifutott és beugrott Lance kocsijába. Én körbesétáltam az egész Intézetben,hogy kit találok otthon.Jean és Scott kiestek.Tabitha és Amara úgyszintén.Még Vadóc sem volt ott.Senki az ég világon.Kivéve Kurt-öt. -Hát te? -Mi? -Mit keresel te itt?Azt hittem Amandával mész. -Úgy volt,de megfázott.És te?Azt hittem te várod legjobban a bált az egész suliban. -Hát igen,de senki nem hívott meg,egyedül pedig nem megyek. -Megértelek.Mielött Amandával kezdtem járni én se nagyon mentem a  bálokra. -Megértem.Figyu,nem megyünk el valahova?Unatkozom.Mondjuk, elmehetnénk hamburgerezni, vagy mit tudom én.Csak menjünk már el innen. -Rendben.Én vagy te? -Te.Tegnap és teleportáltalak el téged a suliba. -Na jó.Indulhatunk.                                                ×××× -Itt a legjobb a hamburger.Gyere! Valószínü, hogy a világ legjobb hamburgerét ettem volna meg, ha nem zavarnak ki minket, mondván mutánsok vagyunk. De minket nem lehet csak úgy elzavarni. Szóval egy olyan dolgot tettünk, amitöl a professzor bizti, hogy falra mászik. Vagyis a frászt hoztuk az éttermi emberekre. Elöször Kurt teleportált be a férfimosdóba kéken és szörösen. Majd én elkezdtem kiabálni, hogy szörny van a sloziban mire mindenki elkezdett menekülni. Ezek után már egy kicsit lenyugodtunk és békésebb dolgokat müveltünk. Például rájöttem, hogy a kütyüm segítségével még csomó nyelvet tudok beszélni az angolon kívül és turistáknak álcázva magunkat mindenféle hülye helyek hollétéröl próbáltunk tájékozódni. Aztán megnéztük, mi van a bálon. Szóval tök jól elvoltunk. Kezdtem is örülni neki, hogy nem arra a bulira mentem el. Azt viszont nem tudom, miböl gondoltam, hogy megússzuk azt az éttermi balhét. Az intézetben már várt minket Farkas és a professzor. Itt már tudtuk, hogy lebuktunk.                                                   ×××× -Életemben elöször szégyellem magam miattatok! - mondta a prof. -Sajnáljuk professzor, de nem gondoltuk, hogy leadják majd a híradóban. Igen, ez volt a nagy gond. Egy ember felvette a kamerájával és beküldte az egyik adónak, akitöl még egy csomóan átvették az anyagot és minden csatornán az én rikácsolásom lehetett hallani arról, hogy kék szörny van a budiban. -Elhiszem, hogy megbántátok, de a büntetést akkor sem ússzátok meg. Mostantól egy héten át minden nap külön-edzés Logan-nel és ha végeztek, kitakarítjátok az edzötermet, az X-mobil-t és ha még maradna idötök, akkor jöhet a konyha, a könyvár és az intézet többi része is. És semmi iskola utáni program. -Igenis, professzor. Kurt-tel gyorsan elhúztok a csíkot mielött a prof. újabb büntit szabott volna ki ránk. -Csodás. És a héten még matekból is dolgozatot írunk. -Ciki. Most lefekszem. Ennyi izgalom pont elég volt mára.                                                 ×××× Másnap nem kellett suliba menni, mert hétvége volt. A társaság nagy része elment a városba vagy bárhova, de Kurt és én felmostuk a könyvtárat, lesikáltuk a kocsikat, és ha éppen nem találtunk semmi takarítanivalót, rohantunk edzeni. Kitty sem könnyítette meg a dolgom, söt egész végig ott állt mellettem és a bálról beszélt. Még Vadóc szerint is egész jó buli volt.Szóval mindenki remekül érezte magát.És ahelyett,hogy mások báli ruháját tárgyaltam volna ki,nyalhattam fel a konyhát.Ami hatalmas munka.Az intézetnek bazi nagy konyhája van. Senki sem csodálkozott aztán mikor Kurt és én már este 8 órakor lefeküdtünk.                                               ×××× Vasárnap,míg a többiek fürödtek a medencében,mi takarítottunk.És mikor Farkas megelégelte,hogy sóvárgó szemekkel lessük a medencét kifejlesztett direkt nekünk egy edzöprogramot.Vagyis a vasárnap is el lett szúrva.                                              ×××× -Bebe!Kurt! -Mindjárt megtalál minket! -Dehogy talál! - mondta Kurt és elteleportált minket. A professzor megengedte Kitty-nek,hogy elvigyen minket suliba.Ami Kurt szavaiból ítélve,nem lett volna egy álomutazás.Szóval,bújkáltunk. -Hát ti meg mit ólálkodtok itt?-kérdezte Scott,mikor felbukkantunk a garázsban. -Ha találkozol Kitty-vel,mondd meg neki,hogy már elmentünk,jó? -Jó,de miért? -El akar vinni suliba és.. -Szóval itt vagytok!Remélem készen álltok az indulásra!                                          ×××× -Kitty,az egy fa!Neki fogunk menni a fának!Hallod? -Nyugi!Elfeljtetted,hogy kivel utazol! -Kitty,Bebének igaza van!Meg fogunk halni! -Nem fogunk! -KITTY!!-kiáltottuk egyszerre Kurt-tel,de abban a pillanatban átmentünk a fán. -Na,dumáltok még? -Én azt hiszem ezentúl a busszal jövök iskolába.                                       ×××× -Vigyázz,kölyök!Majdnem felnyársaltak! -Sajnálom,Farkas,de nagyon fáradtak vagyunk. -Gondoltatok volna rá akkor,mikor azt a hülyeséget csináltátok! -Sajnáljuk!Nagyon.Már megbántuk,hogy olyan ostobaságot tettünk! -Nem. -Mit nem? -Nem mehettek ki a medencébe. -A fenébe! -Gyerünk!Újrakezdjük! Teleportáló képessgeinknek köszönhetöen mindketten egy szempillantás alatt végigmentünk a pályán.Mire Logan azt mondta,hogy az erönk használata nélkül csináljuk meg. -De Farkas! -Semmi de,kölyök!Nyomás!Sok még a dolgunk! Kurt és én nehezen vonszolva lábainkat elindultunk a pályán. -Gyorsabban,tempó! Elkezdtem futni.Hirtelen feltünt elöttem Kitty. -Hát te? -Gondoltam megnézlek titeket. -Törpe!Ha nem látnád éppen edzenek! Kitty-re mosolyogtam,mire ö megvonta a vállát és a földön keresztül távozott.Folytattam tovább.Aztán megbotlottam s mikor felálltam nem figyeltem semmire csak arra,hogy nem lett semmi komoly bajom.Ezek után már csak Kitty sikítását hallottam és elsötétült elöttem a világ.                                      ×××× Mikor magamhoz tértem a gyengélkedön voltam.Borzalmasan fájt a fejem alig bírtam felülni az ágyban. -Kurt gyere,felébredt! -Kitty!Mi történt velem? -Ne is kérdezd!Elestél.Aztán mikor felálltál fejbe talált egy olyan repülö izé.Úgy megijedtem!Azt hittem meghaltál.És láttál te már kék manót elsápadni? -Kurt megijedt? -Persze,még Farkas is.Bár ö nem mutatta ki,de ha engem kérdezel,nem minden nap talál el valakit egy bigyó. -Ja,értem már.Ez azt jelenti,hogy sulba se mehetek.És ami a legjobb,hogy a büntetésem további részét sem kell elvégeznem. -Valahogy így. Kicsivel késöbb bejött a prof. is megnézni,hogy vagyok.Mondtam,hogy egész jól. -De még gyenge vagyok!És nagyon fáj a fejem is. -Én megértem.De ugye tudod,hogy amint meggyógyultál,a büntetésed tovább folytatódik? -Hát persze. Minden porcikámmal erre a hazugságra koncentráltam,nehogy kiderüljön,titokban épp az ellenkezöjét reméltem. Mikor a prof. kiment végre egyedül maradtam és a hatalmas kötést bámultam a fejemen.                                    ×××× -De ugye nem Kitty fog fözni? Ez a mondat akkor hangzott el a számból,mikor hétfön még mindig feküdtem,de mindenki más elhúzta a csíkot.Kivéve Kitty-t és Kurt-öt akik nagylelküen velem maradtak.Vagy csak nem akartak iskolába menni. -Nem.Rnedelhetünk pizzát. -Hála az égnek.Ne tudd meg mit fözött szombaton. -Nem csak neked csinálta azt.Szombaton Kitty volt a kajafelelös. Kurt megborzongott.Én is. -Milyen pizzát akarsz? -Tök nyolc.Csak ne legyen rajta tonhal meg hagyma,mert azt utálom. -Rendben.Szólok Kitty-nek és ha nem hozzák ki gyorsan az nem a mi hibánk. Kurt elteleportált.Ismét egyedül voltam.Kezembe vettem azt a könyvet amit Vadóc adott kölcsön.Nem igazán szeretem a horror történeteket,de míg olvasok addig sem unatkozok. Már a könyv felét elolvastam,de Kitty vagy Kurt még mindig nem jelentkezett a pizzával.Vártam.És még mindig csak vártam.Megkockáztattam egy felkelést,mert már nagyon éhes voltam.Elteleportáltam magam a konyhába,sehol senki.Jött Kitty és Kurt szobája.Ismét semmi.Ezek után annyira megijedtem,hogy teleportálni se volt kedvem.Visszavánszorogtam a gyengélkedöre.Kitty és Kurt már ott volt. -A prof. megmondta,hogy ne állj fel. -Vészhelyzet volt.Egyikötök sem volt sehol! -Mert téged kerestünk,te...nem is tudom mi vagy.Rosszabb vagy,mint Kurt! -Nem is! -De igen! -De nem! Gyerekes vitánknak a hazatérö többiek zsivaja vetett véget.Tabitha és Amara rohantak,hogy elmeséljék,miröl maradtam le és miröl nem. -Legtöbben a halálod kívánták,de ne is törödj velük. -Nem is áll szándékomban.                                  ×××× Másnap a prof. rájött,hogy Kitty és Kurt csak lógni akarnak a suliból,így egyedül maradtam.Na jó,nem egészen egyedül.Farkas néha benézett,párszor még Mr. McCoy is meglátogatott,de ezen kívül tényleg egyedül voltam.Hála égnek délután mindenki megjött,de a délelött tényleg egy egész hétnek tünt. -Jobban vagy? - kérdezte Kitty. -A fejem mindjárt szétrobban,de úgy egyébként semmi bajom.Ja és kilyukad a gyomrom,de mondom,ezen kívül az ég világon semmi bajom! Kitty nevetett.Szerintem semmi vicceset nem mondtam,de mindenkinek más az ízlése. -Abbahagynád az idétlen röhögést? -Persze.Nem is röhögtem. Fene tudja mi történt volna,ha nem rontanak be vagy 10-en,és nem kérdeznek a hogylétem felöl. -Igen,már Bobby-nak is lemondtam,hogy szétreped a fejem. Meg: -Nem,Tabitha,nincs hányingerem. Aztán: -Sajnos,csak a jövö héten kelhetek fel hosszabb idöre. És amikor már tényleg nagyon bepipultam: -Kérdezd meg a többi száz embert, hátha ök tudják! Csodálkozom,hogy mindenki kiment.Csak Kitty maradt bent,mert a világ minden kincséért sem akartam megérteni a matekot.Majd beállított Kurt és azt mondta,hogy Amandával elugrottak hamburgerezni és direkt hozott nekem egyet a kedvenc hamburgeremböl. -Egy anygal vagy,Kurt de azt hiszem ezt neked kell elfogyasztanod,Mert nekem a prof. azt mondta,hogy nem ehetek semmi zsírosabb kaját. -Na nem baj. Szerintem nem igazán esett nehezére egy plusz hambi.                              ×××× Egy hét múlva elhagyhattam a gyengélkedöt,de suliba még mindig nem mehettem.De mászkáltam az intézetben,megnéztem az edzéseket,kémiáztam Bestiával és kertészkedtem Ciklonnal.Egész jól éreztem magam,de a kötés még mindig ott volt a fejemen,és ez igencsak zavart bájos énem kialakításában.Ja, és Tabitha szerint mé gmindig csupa rosszat kívának nekem ennivaló iskolatársaim.                             ×××× Következö héten végre mehettem iskolába.Jó,kit akarok becsapni?Semmi kedvem nem volt kimozdulni otthonról.De muszáj volt. Az iskolában pont úgy viselkedtek,mint számítottam rá. -Mi van,nem purcantál ki? Meg: -Az a kötés,azért van,hogy ne csurogjon ki az agyad? Ha szörnyen pusztító képességem lenne,mindegyiket megleckéztetném.De nincs.Így csak leültem a helyemre és átnéztem a leckét. A nap további része sem telt sokkal jobban.Ellöktek a sárban és bezártak a szekrénybe.(Még jó,hogy Kitty a közelben volt)                           ×××× -Mi a baja? -Mióta hazajött ilyen. -Mit csináltak vele? Egész délután ezeket és ehhez hasonlókat hallgattam.Mindenkinek fura volt,hogy nem hülyéskedek Kurt-tel és nem dumcsizok Kitty-vel kizárva a külvilágot. -Ne is törödj velük.Velünk is így bánnak.Jó,most már lehiggadtak,de mikor kiderült ez az egész mutánsos ügy,elviselhetetlen volt a suli.Azért szívóznak veled,mert új vagy.És tudják,hogy könnyen bepöccensz még a mutáns-ellenes reakciójuktól.Még néhány éht és abbahagyják. -Kitty,egy hét múlva szünet. -Annál jobb.Öszre elfelejtik. -Várjunk csak.Nekem holnap matek és fizika vizsgám lesz!Bocs,Kitty!Rohanok tanulni! Szokatlanul csendesek voltunk.Mindenki tanult,mint örült.De komolyan.                          ×××× -KITTY! -Mi van? -Lassítanál? -Nem. -Bebének igaza van.Elég volt a múltkor az a fás incidens. Sajnos,a prof,hogy enyhítsen Kitty stresszes állapotán,megengedte neki,hogy ismét elvigyen minket iskolába. -Figyu,Kitty.Meglehet,hogy nem akarok vizsgázni,de meghalni se. -Nem fogsz meghalni!Te se, és Kurt se. -Jó,elképzelhetö,hogy nem megyünk neki semminek,de én menten sokkot kapok. -Igen,én is. -Azt,mondtam,KUSS,ugyanis én vezetek.És ha neketek nem tetszik,ahogy azt csinálom akkor szálljatok ki! Kurt-tel egymásra néztünk.Már amennyire tudtunk ö ugyanis hátul ült én meg elöl. -Nem tudom mit szövetkeztek ellenem,de azonnal hagyjátok abba!-mondta Kitty. A mondat végét inkább csak sejtettem,ugyanis Kurt-tel kiteleportáltunk a kocsiból.                          ×××× Persze,tudtuk,hogy Kitty besérül,de elég volt nekem a fejemen a kötés.Nem kell még ötszáz gipsz,meg nyakmerevítö, meg tolószék. A vizsgám szerintem egész jól sikrült.Mindegyik.Ebédnél leültünk Kitty mellé,de ö átült egy másik asztalhoz. -Talán nem kellett volna otthagyni - mondtam Kurt-nek. -Megbékél. -Lehetöleg még a nyáron? -Elképzelhetö.De itt vagyok én haverodnak. -Ja.De neked ott van Amanda.Akivel szintén foglalkoznod kell.És nehogy azt mondd,elmehetünk hármasban is,mert nem vagyok igazán a szíve csücske,ezt te is tudod! -Hát, igen.Igazad van.De hamarosan úgyis hazamehetünk egy kicsit. -Tényleg!Tudod mire gondoltam?Hogy Németországig mehetnénk egy géppel és ott átszállnék a magyarországira. -Nem rossz ötlet. -Mivel én találtam ki,csak jó lehet! -Bocs,mennem kell,még lesz egy francia vizsgám! -Csövi.Sok sikert!                    ×××× Még jó,hogy Kitty az orrunk elött csapta be a kocsi ajtaját. -Ez durva.Pedig megbeszéltük,hogy elmegyünk plázázni.Annak örömére,hogy túl vagyunk a vizsgákon.Na nem baj.Bobby-val tesztelni akarjuk a jégcsúszdáját. -Király.És mégis hol szándékozzátok megcsinálni? -Az erkélyedröl. -Kipróbálom én is. -Kurt,most rajtad van a sor.Tegnap én vittem le magunkat reggelizni. -Rendben. Sikeresen megérkeztünk az Intézetbe,csak a landolással volt egy kis gond.Egyenesen Scott szobájába érkeztünk ugyanis,ahol Jean és ö éppen romantikázni akartak. -Bocsi-mondta Kurt,de majdnem mindketten elröhögtük magunkat.(Jó,mikor kimentünk meg is tettük) Kitty még mindig durcás volt.Bobby-val leteszteltük a csúszdáját.Hát,hadd ne mondjak semmit.Annyi épp elég,hogy Jean mentett meg egy halálos zuhanástól.                   ×××× Másnap kibékültünk Kitty-vel.Nem volt szándékos.Az ö részéröl legalábbis.Úgy történt a dolog,hogy Kurt,Amanda és én jöttünk ki a suliból.Ök vígan dumáltak én meg le voltam szarva.Aztán megláttuk,hogy Lance teszi a szépet Kitty-nek,de ahogy elnéztem nem igazán volt ínyére a dolog.Mármint Kitty-nek.Szóval odamentem hozzájuk és szóltam,hogy akadjon le Kitty-röl. -Ehhez neked semmi közöd! -Kitty a barátnöm,és ahogy elnézem nem igazán akar veled lenni. -És ha nem hagyom békén mit csinálsz? -Ne akard megtudni-mondtam és elvonszoltam onnan Kitty-t.Nem kellett vonszolni,jött ö magától. -Király voltál! -Hát igen.Fogalma sincs róla,hogy csak teleportálni tudok!                ×××× -SZÜNEET!! -Hé,kölyök,azu Északi-sarkon nem hallották! -Komolyan?Akkor:SZÜNEEEET!!!! -Ki ordítozik ilyenkor?-csoszogott ki Vadóc a szobájából. -Én!Végre szünet van!Szabadság!Imádom a nyarat! Legszívesebben végigtáncoltam volna az edzést olyan happy voltam.Kitty-vel és Kurt-tel elmentünk a városba,Kurt és én azon versenyeztünk,ki bír több hamburgert megenni,Kitty csak nézett minket a salátája mögül.Egyszóval jól elvoltunk.Vészesen közeledett a hazaindulás napja,de igyekeztünk kihasználni azt a kis idöt.De sajna mikor végre bejutottam a medencébe nem úszhattam rendesen,ugyanis a kötésem még mindig nem került le a fejemröl.              ×××× Elérkezett az utazás napja.Ami azt jelenti,hogy könnyes búcsút vettünk egymástól és mindenki ment a maga útján.Kurt-tel elöször New York-ba mentünk vonattal,onnan repülövel Németországba,ahol elbúcsúztunk egymástól,nekem ugyanis indult a gépem Magyarországra,ahol már várt a családom. -Úgy hiányoztál!-mondogatták. -De azért visszamehetek,ugye?El sem tudjátok képzelni,hogy milyen jó!Ez az izé a fejemen az én hibámból van.Figyelmetlen voltam és fejbe talált egy repülö bigyó. -És nem utálnak titeket az emberek? -Jaj,anyu!Félnek tölünk.Azt hiszik,hogy át akarjuk venni a hatalmat a föld felett.Itt uyge nem tudnak a mutánsokról? -Interneten vannak cikkek rólatok,de senki sem veszi öket komolyan. Mesélj még valamit! -A prof.írtó jó fej.Olyan mintha a második apám lenne.Farkas egy kicsit szigorú,de nem vészes.Rajtuk kívül még két felnött van,Bestia és Ciklon öket is baromira bírom.És a többiek!Mindannyian különbözöek vagyunk,de tényleg!És képzeljétel egy olyan lány a szobatársam aki farkassá tud változni. És még egész hazafele úton is csak rizsáztam.És még otthon is.A nagymamámnak és az öcsémnek is.Egyedül régi barátaimnak nem meséltem semmit.Nem is szóltam nekik,hogy itthon vagyok.          ×××× Már két hete hazajöttem,de még mindig olyan fura,hogy nem Rahne farkasüvöltése ébreszt és nem kell Kitty-vel verekednem a fürdöért.De lényegesen nyugisabb  minden.Bár Kitty szerint még soha sem volt ilyen eseménytelen idöszak mióta ö x-men.Én nem értek vele egyet.Az utóbbi idöszak volt életem legeslegjobb idöszaka. És Árnyéklány kalandjai még nem értek véget!