-Szóval,hol is voltál?-kérdezte Pietro az ajtófélfának támaszkodva.Ikertestvére eközben némi ennivaló után kutatott az enyhén megviselt konyhaszekrényben. -Mi közöd hozzá?!-Wanda behajtotta a félig letört ajtót,kezében egy csomag keksszel,ami csodák csodájára megmenekült Fred elöl.-Nem kell játszanod a szigorú testvért,azt csinálok,amit akarok.De ha ennyire kíváncsi vagy,elmondom,Magnetonál voltam. -És mit akart töled?-kérdezösködött a fehérhajú fiú. -Miért akarsz te mindent tudni?Beavatott a legújabb tervébe,amit nagy hülyeségnek tartok,de ö tudja.-Wanda megvonta a vállát és faképnél hagyta a testvérét.Kiment a konyhából az elötérbe,majd' felborítva Pietrot,ahol egy krémszínü macska üldögélt.Ahogy meglátta a kijövö lányt,kényesen megnyalta bal mancsát. -Jól van Mistique,kivele!Mit akarsz?-Wanda a macska elé állt,ami fokozatosan átvette Mistique alakját,így egy magasságba került a tekintetük.A zöldbörü nö résnyire szükítette sárga szemét. -Tehát hülyeségnek tartod apád legújabb tervét?Pedig az egész igaz,amit az a Paranoia nevü mutáns mondott. -Hol bújtál el?-kérdezte Wanda. -Amögött a láda mögött,amelyiken ültél,de ez most mellékes.-Mistique kék szája kaján mosolyra húzódott.-Akár még hasznot is húzhatunk az újjászületett árnylényböl.Ha megszerezzük felette az irányítást,nekünk fog engedelmeskedni. -Mégis mit tud ez az árnylény,vagy mi a fene,amit mi nem?-Pietro a két nö mellé lépett. -Ha az ismereteim nem tévesek,akkor fekete tüzet tud csinálni,amit a Hold erejéböl merítve táplál.Ez a tüz képes bárkivel végezni,legyen az mutáns vagy ember.Néhány ezer évvel ezelött viszonylag sok volt belölük,de volt egy mutáns,aki tudott felettük uralkodni.Ö volt Paranoia.Csakhogy ö az emberek ellen fordította az árnylényeket.Ök azonban nemcsak az embereket ölték meg,hanem a mutánsokkal is végeztek.-Mistique itt tartott egy kis szünetet.Wanda és Pietro úgy hallgatták,akár valamiféle esti mesét,a lány közben vígan ropogtatta a kekszet.-Létezett egy mutáns,aki képes volt az árnylényekben félelmet kelteni azáltal,hogy elvette tölük az erejüket,ezért Paranoia helyett öt tisztelték uralkodójukként.Ez az eseménysorozat évezredek óta ismétlödik,egészen addig,míg nem sikerül Paranoiát végleg elpusztítani. -És most újra elkezdödött?-tudakolta Pietro,de sejtette a választ. -Igen,Paranoia nyíltan beszélt róla.Csak azt nem tudom,hogy ezúttal ki az árnylény és ki az uralkodó.A szereplök minden alkalommal újjászületnek.-magyarázta a vöröshajú alakváltó. -Gondolom azt szeretnéd,hogy megtaláljuk öket.Nem is tudom,hogy kinek a tervében jobb szerepet játszani:a tiedben vagy apáméban?-húzta el a száját Wanda. -Csak akkor veszel benne részt,ha akarsz.Nem kényszerítelek semmire.-rázta meg fejét Mistique. -Majd szólok,ha döntöttem.-vetette oda a lány,majd megkerülte Mistique-t,kinyitotta az ajtót,még visszanézett a bentlévökre,majd elment. Ezután Mistique Pietrora sandított. -Gondolom,most rohansz elújságolni apádnak,hogy mire készülök. -Ha ö nekem nem mesél a terveiröl,akkor nekem sincs mondanivalóm a számára.-jegyezte meg a fiú,hangjába szomorúság vegyült. Erre valahogy még Mistique sem számított.Sikerült megrendítenie Pietro apjába vetett hitét.Meglátjuk ki kinek az oldalán fog állni ebben a harcban. *** Leon csodák csodájára beért az iskolába kilencre,így semmiröl nem maradt le.Az elsö óra fizika volt,de persze képtelen volt odafigyelni.Honnan hívjam fel Tyriát?Ha otthonról hívom,anya meghallja és kérdezösködni kezd,a mobilomon meg egy cent sincs...Mástól meg nem várhatom el,hogy fizesse ki a hívást.Nagyot sóhajtott.Azóta nem került ilyen slamasztikába,hogy felgyújtotta a konyhát.Pedig csak palacsintát akartam csinálni.Egy pillanatra elmosolyodott a felidézett jelenten.Anya hogy kapkodott,hogy eloltsa a terítöt!Tyria meg szakadt a röhögéstöl. Az elötte lévö padban ült a rasztahajú Sam,Tyria legjobb barátnöje,akit éppúgy lekötött a fizika,mint Leont.A fiú tépett a füzetéböl egy cetlit és ráírta:A szünetben mindenképpen beszélnünk kell,nagy gáz van. -Sam.-súgta neki,de a lány nem figyelt.A discmanjét hallgatta,nagy haja eltakarta a fülhallgató vezetékét.Tyriával gyakran csinálták ezt unalmas órákon,hiszen mindketten terjedelmes hajkoronával büszkélkedhettek. Leon megbökte a lányt egy ceruzával,amikor a tanár épp a táblára írt.Sam hátrafordult,Leon meg az orra elé tartotta a galacsinná gyürt papírt.A lány elvigyorodott és elvette az üzenetet.A pad alatt elolvasta és amikor a tanár megint hátat fordított az osztálynak,odabiccentett a fiúnak. Leon alig bírta kivárni a csengöszót,firkálgatott a füzetébe,döbbenten vette észre,hogy a lerajzolt ábrák némelyike nagyon hasonlított a reggeli tetoválásokra,és hogy egy lángnyelvet is rajzolt,amit tudatosan feketével színezett ki.Amikor felhangzott a csengöszó összevont szemöldökkel nézett müvére,majd összecsapta a füzetet. -Mi a baj?Esetleg Tyriával van valami?-kérdezte Sam izgatottan és sürün pislogott a fiúra. -Gyere,inkább beszélgessünk kint az udvaron.-javasolta Leon,mire Sam bólintott és felkapta a szivárvány minden színében pompázó hátitáskáját. Odakint egy padra ültek le,amelyre odasütött a reggeli nap. -Tyriával nincs semmi baj.Az egész reggel kezdödött a tetoválásokkal.-azzal megmutatta Samnek a nyakán lévö ábrát.-Ez ma reggel óta van rajtam. -Amióta Tyria a szemem láttára változott árnyékká,már semmin sem lepödök meg,de ez azért fura. Leon elmesélte az egészet töviröl-hegyire.Sam nagyot nevetett azon,amit Daisyvel tett a fiú. -Büszke lehetsz magadra,te vagy az elsö srác,aki visszautasította azt a libát! -Nem is jött be a suliba.Biztos vesz magának egy cuki rózsaszín topot,hogy ne legyen teljesen szerencsétlen a napja.-mosolyodott el Leon. -Tehát fel kell hívnod Tyriát.-szögezte le Sam.-Anya dolgozik délután,szóval tölünk nyugodtan telefonálhatsz.De nem az lenne a legjobb,ha elmennél hozzá? -Végülis is igen,de nincs pénzem repülöjegyre,kocsival meg legalább három napig tartana.-Leon pillanatnyilag teljesen kilátástalannak találta az egész ügyet.-Ráadásul apa nem ad pénzt benzinre. -Emiatt ne aggódj,nekem van spórolt pénzem.Ha repjegyre nem is,de benzinre elég lesz.-ajánlotta fel Sam. -Aranyos vagy,de nem fogadhatom el.Legalább egy százas kéne az odaútra,mert ugyebár ennem is kéne valamit.-mondta gondterhelten Leon. -Ne izgulj,megoldjuk!Suli után menj haza és nézz alaposan körül,nincs-e mégis valamennyi pénzed valahol.Ha találsz,ha nem,gyere át hozzám és kitalálunk valamit.-javasolta Sam,és megfogta barátja kezét.-Egyébként pedig jól áll a tetkó! -Kösz,végülis már szerettem volna csináltatni egyet,apával sokat vitáztunk ezen.-vett egy nagy levegöt.-Nagyon melegen süt a nap,nem érzed? Sam megrázta fejét. -Nem,de ha zavar,akkor üljünk át az árnyékba.-azzal áttelepedtek egy másik padra,ami egy nagy fa alatt volt. Miután leültek,egy jó darabig hallgattak,mindketten gondolataikba mélyedtek. -Szerinted én is olyan vagyok,mint Tyria?Mutáns?-bukott ki Leonból. -Nem tudom.Szerinted van valaki,aki meg tudná mondani?-Sam kétkedve nézett rá. -Tyria mesélt egy bizonyos Xavier professzorról,azt mondta,hogy neki van egy intézete,ahol a mutánsok laknak és ugyebár ö is odament.-mondta Leon. -Akkor egyszerü!Mindenképpen el kell jutnod hozzá.-beszélgetésüket a csengö szakította félbe.-Na,irodalom!-bigyesztette el a száját Sam,pont úgy,ahogy Tyria szokta. Felkeltek a padról,vállukra vették a táskájukat és elindultak az iskola épületébe.Sam közben Leon tetoválására pillantott.Remélem,tudok majd segíteni.Kezdek kíváncsi lenni én is. *** Nem is mehetnének jobban a dolgok.Kis buták,semmit sem tudtok tenni a sorsotok ellen.Nemsokára hihetetlen mértékben meg fog nöni az erötök,lehet,hogy sokat fogtok szenvedni miatta,de mindennek ára van.Paranoia a Brooklyn-híd egyik boltíves pillérén üldögélt és a New York-i felhökarcolókat nézte.Emlékezett arra az idöre is,amikor a városka helyén néhány ház állt csak,és tizedennyi ember sem lakott itt.Az emberek akkoriban még mindenhová lóval jártak és a Szabadság-szobor sem nyújtotta az ég felé a fáklyát.Még régebben nyugati civilzációnak nyoma sem akadt a környéken,a préri sárga füve lengedezett addig,míg a szem ellátott,vadlovak és bölények népesítették be a vidéket.Emlékezett,hogy egy sziklaszirtröl nézegette a legelészö állatokat és az öket befogdosó és rájuk vadászó indiánokat.Paranoia nem ismerte a régen fogalmát.Számára nem létezett idö és tér,bár csak emlékeiben volt képes utazni bennük.Hirtelen egy repülögép szállt el a feje felett.Egy idöben nem voltak ilyen gépmadarak az égen,csak sólymokat és sasokat látott,ahogy a magasban keringenek.Járt az ókorban,a középkorban is és mindenhol uralmat szerzett az árnylények felett.De egy mutánslány mindig megszerezte töle a hatalmat,ö pedig várhatta,míg újra eljön az ö ideje.Volt háborúban,olyanban is ahol,még csak íjjal és karddal harcoltak,aztán jöttek a löfegyverek és végül a repülögépek.Látta,ahogy a sokezer munkás a piramisokat építi Egyiptomban,ahogy egyre terjeszkedik a Római Birodalom,majd elbukik,látta a keresztes háborúba induló seregeket, Jeanne d'Arc máglyahalálát,a felfedezöket,ahogy eljutnak Amerikába,Ausztráliába és Afrikába, majd ahogy a fehérek leigázzák az öslakókat.Ott volt akkor is,amikor 1774.július 4-én kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot,aztán mikor Párizsban kitört a forradalom és a feldühödött tömeg a Bastille-t ostromolta.Átélte a két világháborút,ezreket látott meghalni,majd látta,ahogy az emberiség talpra áll és eljut a Holdra,sok hasznos dolgot fedez fel és teljesen uralma alá hajta a Földet.De mi lesz újabb ezer év múlva?Meglesz-e ez a híd majd?És a szobor?Vagy újra egy sziklán fogok ülni és ez a város nem lesz már sehol?A távolba nézett,ahol egykoron az angolok,a spanyolok és a portugálok vitorlásait látta,akik az Újvilágot jöttek meghódítani.Csak a mutánsokon múlik.