Nathan és Ororoe délutánra visszaértek a vásárlásból,a fiú-miután bepakolta a szekrénybe az új ruhákat-szobája erkélyen álldogált,ahonnan rálátott a tengerre.Folyton Vadócra gondolt.Valami miatt fél tölem.Vajon miért használ ilyen különös nevet?Vadóc.Meg reggel az a dolog a tükörrel.Mi történik velem?Két tenyerére nézett.Érezte,hogy hamarosan valami nagy esemény részese lesz,ami majd megváltoztatja az életét.A távolba nézett,a csillogó víztükörre,mintha az megadhatná a válaszokat.Válasz nem érkezett,a tenger lágyan hullámzott tovább.
A gyerekek ezalatt hazaérkeztek az iskolából.Mindenki elvonult házit írni,Tyria is belekezdett,de egy idö után kedvetlenül a földre dobta a füzetét.Már otthon se volt valami nagy házi feladat-író és most hogy bekerült az intézetbe,még kevésbé volt kedve a tanuláshoz.Vajon hol van Nathan?Inkább beszélgetek vele,minthogy ezt a vackot csináljam!Szegény füzetét berúgta az ágy alá mérgében és kiment a szobából.Elöször lement a konyhába és megmelegítette a mélyhütöben talált pizzát,aztán egy tálcán az étellel elindult megkeresni a fiút.Melyik lehet a szobája?Szerencsére összefutott Ororoe-val,aki megadta neki a választ.
Egyik kezében a pizzával bekopogott Nathanhoz.
-Ki az?-kérdezte odabentröl a fiú.
-Tyria vagyok!Hoztam pizzát!-kiabálta be a lány.
Nathan ajtót nyitott.
-Gondoltam szereted.-mondta Tyria,és szélesen elmosolyodott.
Nathan végigmérte a kerek,felszeletelt pizzát.
-Nagyon finom az illata.
-Gyorsan engedj be,mert ha Kurt megérzi,azonnal itt terem és egy szempillantás alatt felfalja!-hadarta a lány és a szomszéd ajtóra nézett,ahonnan egyenlöre még nem hallatszott semmi mozgolódás,majd benyomakodott a szobába.A fiú rögtön becsukta mögötte az ajtót.
-Tedd le az ágyra.-mondta Nathan.
Tyria lerakta a tálcát és melléfeküdt.
-Gyere,mert megeszem az egészet és inkább neked kéne híznod,mint nekem.-mosolygott.
Nathan egy félénk mosoly kíséretében megvonta a vállát,és ö is a pizza mellé feküdt,a másik oldalra.
-Na szóval...-kezdte Tyria egy falat pizzával a szájában.-...tényleg nem emlékszel semmire?
-Az égvilágon semmire.Csak arra,hogy New Yorkban mászkálok.Két nappal késöbb egy büfés megszánt és enni adott.-mesélte a fiú,miközben elvett egy szelet pizzát.
-És Logan?Van egy olyan érzésem,hogy nem véletlenül ütött el.-mondta a feketehajú lány.
Nathan szájában megállt a falat.
-Tudod,szörnyü úgy élni,hogy nem emlékszel semmire,ami veled történt.Én meg...csak véget akartam vetni ennek.-suttogta,majd kis idö múlva folytatta az evést.
Tyria sürün bólogatott,jelezve,érti,hogy mire is célzott ezzel Nathan.
-Tök jól fogod itt érezni magad.Mindenki aranyos,jó fej,meg minden,úgyhogy nem kell aggódnod lesz elég barátod.-vigyorgott a lány.
Egy darabig csendben tömték magukat a pizzával,amikor Nathan halkan megszólalt.
-Milyen szép zene.
Tyria elkerekedett szemmel bámult rá.
-Milyen zene?
-Te nem hallod?-kérdezte a fiú,egy újabbat harapva a pizzába.
A lány megrázta a fejét.Valóban fura figura.
-Tudod,néha hallok zenét.Jó,tudom,ebben nincs semmi nagy cucc,de olyan furának hallom,mintha nem kívülröl jönne,hanem a fejemböl.-magyarázta a fiú,miután lenyelte a falatot.
Ójjé!Ha tudnád,hogy itt néhányan mikre vagyunk képesek,akkor nem tartanád furának!Várjunk csak!Ha ö is tud valamit,ami nem éppen szokványos,akkor lehet,hogy ö is mutáns?
-Hahó!Hallottad,amit mondtam?-kérdezte Nathan a gondolataiba mélyedt lánytól.
-Aha!A zene...hát igen.Tudod,ez valóban fura,és talán el kéne mondanod a prof.-nak.
-Az ki?
-Biztos taliztál vele.Ö itt a fönök.-mondta Tyria.
-A kollégium vezetöje?Persze,hogy találkoztunk!Ö mondta,hogy itt maradhatok,ö adta a szobát is.-mosolygott Nathan.
Kollégium?!Hát persze!A prof. hazudott neki,hogy nehogy rájöjjön,kik is vagyunk mi.Vajon mit mondhatott még?Csak nehogy mást mondjak,mert akkor leleplezödünk!
-Szerinted tudna segíteni?-morfondírozott Nathan.-Ez az egész nagyon zavaró,mert nem tudom,mitöl van.
-Nyugodtan beszélhetsz neki ilyen dolgokról.Biztos szívesen foglalkozik majd veled.-Tyria megette a saját részét,már csak egy szelet pizza volt a tálcán.-Ez a tied.
-Nem kell,kösz.Nyugodtan megeheted.-Nathan a lány elé tolta az ételt.
-Biztos?
-Persze!Nekem már nem kell,dugig vagyok.
Tyria vállat vont,majd feltápászkodott az ágyról.
-Jó,akkor most megyek.Nem szeretnék karót kapni holnap,inkább megcsinálom a házit.-odaintett még Nathannak,majd kiment a szobából.
Milyen fucsán viselkedett,amikor a zenét említettem.Lehet,hogy a prof.,ahogy ö nevezte,tényleg tudna valami magyarázatot a dologra.Lerakta a fejét az ágyra,becsukta a szemét.Most új dal következett,lassú és nagyon szép.Még a szövege is eszébe jutott valahonnan,a régi idökböl.
I'm a question to the world
Not an answer to be heard...
Tyria,ahogy becsukta maga mögött az ajtót,árnyékká változott és bement Kurt-höz.Kényelmes volt így közlekednie,nem kellett az ajtókkal meg a lépcsökkel bajlódnia.Kurt biztos örülni fog neki.Azzal becsusszant az ajtólap alatt és odabenn újra felvette eredeti formáját.
-Kéred ezt a pizzát?-kérdezte Kurttöl,aki az íróasztalánál görnyedt egy füzet fölött és elég unott képet vágott.
-Hm?
-Mondom:kéred-e ezt a pizzát?-ismételte meg a kérdést a lány.
Kurt sárga szeme felcsillant.
-Aha.-és már oda is teleportált Tyriához.-Ez életmentö pizza.
-Törit tanulsz?-Tyria csak erre tudott gondolni,ami ennyire borzalmas lehet.
-Nem.Bioszt.-válaszolta a kis kék,és a fél pizzaszeletet már el is tüntette.
-Kissé gyorsan eszel.-jegyezte meg Tyria és Kurt kezébe nyomta a tálcát.-Vidd majd le légyszi,nekem még vissza kell mennem házit írni.
Kurt még ellenkezni sem tudott a tálcalevitellel kapcsolatban,egyrészt tele volt a szája,másrészt a lány újra árnyékká változott és eltünt az ajtórésben.
Tyria végszóra érkezett a szobájába,ugyanis telefonja pont akkor csörrent,amikor felvette emberformáját.Gyorsan a készülékhez szaladt,amit az ágyon hagyott.Fekete szemöldökét kérdöen felhúzta,majd elmosolyodott,amikor a kijelzöre nézett.
Jaj Sam,de jó,hogy hívsz!

* * *

3 órával ezelött Los Angelesben...
(Megjegyzés: a nyugati parton mindig 3 órával kevesebb van,mint a keletin)

-Leon,kelj fel,mert elkésel!-a feketehajú asszony ezen a reggelen már harmadszorra kopogott be fiához.-Már így is elég igazolatlanod van!-azzal lement a lépcsön a konyhába,ahol a férje pirítóst evett és közben a reggeli újságot olvasta.
-Szörnyü ez a kölyök!Amióta a növére elment,még kevésbé bír magával.Ha így folytatja,ki fogják csapni az iskolából.-Susan is leült az asztalhoz.-James már megint nem figyelsz rám.
A férfi felpillantott az újságból.
-Dehogynem.Azt mondtad,hogy Leont ki fogják csapni az iskolából a hiányzásai miatt.
-És te ezt ilyen könnyen veszed?A lányunk sok-sok mérföldre él innen,mert kiderült,hogy mutáns,a fiunkat meg kirúgják a gimnáziumból.-Susan összevonta fekete szemöldökét.
-Jól van,szólok neki,hogy kapkodja magát.-azzal James lerakta az újságot az asztalra.

~ ~ ~

Nagy nehezen sikerült kikászálódott az ágyból és elbotorkálnia a ruhásszekrényig.Ilyen hülyeségeket álmodni!Mindenhol csak árnyékok és a Hold meg azok a tetkók.Pedig jól néztek ki,egyet elfogadnék.Leon hatalmasat ásított.Kinyitotta a szekrény ajtaját és a belsö oldalán lévö tükörbe nézett.
-De ez azért már sok!!!-a tükörben ugyan saját magát látt,de az álombeli nonfiguratív ábrákkal kiegészítve.-Biztos még álmodom!
Végignézett magán és rémülten tapasztalta,hogy a tetoválások nemcsak az álomban és a tükörben léteznek.A jobb alkarját egy sokágú ábra borította,arcának bal oldalán a fülétöl egészen a válláig egy elnyúlt alakzat húzódott.Szinte minden testrészére jutott egy-egy fekete tetoválás.
Hirtelen apja hangját hallotta az ajtaja elöl.
-Leon!Felkeltél már?
A fiú az ajkába harapott és a szekrényajtó mögé állt.
-Persze!Mindjárt kész vagyok!-kiabálta,mintha minden a legnagyobb rendben volna.Jaj,apa,be ne gyere!Ha meglát így,kitekeri a nyakamat.
-Jó,de siess,lassan indulni kéne!-mondta az apja,majd hallatszott,ahogy elmegy az ajtó elöl.
Leon megkönnyebbülten sóhajtott egyet,majd újra a tükörbe nézett.
-Na ne!Most meg eltüntek!-és valóban,a fekete ábrák helyén most ugyanolyan volt a böre,mint eddig.
Gyorsan összekapkodta a holmiját,ami nem volt könnyü a történtek után,meg persze amiatt sem,hogy Leon nem igazán a rend híve volt.A konyhában a szülei már befejezték a reggelit,anyja épp mosogatott,apja pedig az aktatáskájába gyömöszölte az újságot,valószínüleg nem tudta végigolvasni.
-Na végre,hogy elkészültél.-mondta Susan és a lassan a nála fél fejjel magasabb fiára mosolygott.
Méghogy elkészültem?!Inkább kikészültem!
-Apa nem adsz pénzt benzinre?Kifogyott.-Leon megpróbálta magára eröltetni legkérlelöbb ábrázatát.
James becsukta az aktatáskáját és szigorúan a fiára nézett.
-Már megint elszórtad a zsebpénzedet mindenféle marhaságra.Most az egyszer gyalog mész,talán kibírod.
-Oké.Fogtam az adást.-morogta Leon,majd faképnél hagyta szüleit és fekete táskájával a hátán elindult gyalog az iskolába,ami vagy tizenöt utcányira volt tölük.
Zsebretett kézzel baktatott el a családi házak mellett,miközben a földet nézte.Ez nem az én napom.Elöször a tetkók,most meg apa is bekeményít.Minden és mindenki összeesküdött ellenem.
-Leon!!!-egy hidrogénszöke,agyonfestett,rózsaszín miniszoknyás lány tipegett utána magassarkújában.A fiú kénytelen-kelletlen bevárta a lehetetlenszöke lányt.Már csak ez hiányzott.
-Szia Daisy.-mondta-El fogunk késni.
-Jaj,nem számít!Ez a reggel egyszerüen csodálatos,pont sétára való.-nyávogta a szökeség és Leonra vigyorgott.-Na végre,hogy megcsináltattad a tetoválást.Nagyon cuki!
-Hogy a mit?-Leon egy közelben parkoló autóhoz rohant és belenézett az ablaküvegébe.A nyakán újra ott volt az ábra.
-Mi van,máris elfelejtetted,hogy tetkót csináltattál?!-Daisy rágójából rózsaszín lufit fújt és hirtelen elpukkantotta.-Na gyere baby!-azzal elöretipegett a ciklámenszínü cipöben.
Ez már sok.Elöször ott vannak,aztán eltünnek,aztán meg újra itt vannak.
-Leon!-sipította Daisy,aki már vagy két házzal odébb járt.
A fiú hitetlenkedve hagyta ott az autót és a lány után sietett,aki ügyetlenül tipegve lépkedett utána és néhány száz méter múlva le is maradt.
-Leon!-sipította újra.-Várj meg!Ebben a cipöben nem lehet rohanni.
-Talán nem kéne ilyeneket felvenned,mikor suliba mész.-rótta meg öt Leon és a cipökre nézett,mintha azok tehetnének mindenröl.
-Hát jegyezd meg,hogy én nem vagyok olyan igénytelen perszóna,mint a növéred,aki csak a bakancsot és az edzöcipöt ismeri.-mondta affektálva Daisy,miközben a rágóját ide-oda rakogatta a nyelvével.
-Tyria nem igénytelen,csak kissé más stílusban myomja,mint te,te édi cuki-muki liba.-jegyezte meg gúnyolódva Leon és faképnél hagyta a ledöbbent lányt,majd mikor már három házzal arrébb járt,még visszakiabált a sóbálvánnyá merevedett szökeségnek.-És nem tetszel!Próbálkozz Kevinnél,ö majd biztos vevö lesz a dekoltázsodra!
Büszkén ment tovább és egyre jobban érezte magát.Hülye ringyó!Végre megmondtam neki!Egy útkeresztezödéshez ért,a lámpa pirosat mutatott.Tyria!Hát persze!Ö tudni fogja,mi történik velem!Nem is vagy ilyan hülye,Daisy!Kösz,hogy szóba hoztad Tyriát.Majd felhívom.