A vöröshajú fiú már legalább századszorra gyújtotta meg öngyújtóját,minden kinyitást apró kattanás kísért.
-Mondd,mit kéne tennem ahhoz,hogy abbahagyd?-kérdezte epésen a bordó börkabátos lány és "barátságos" mosolyra húzta öltözékéhez hasonló színü száját.
-Talán ha elmennél,nem zavarna.-felelte a másik és újra felkattintotta a kis szerkezetet.
Wandának ez már sok volt.Kék szikrák vették körül az öngyújtót,ami néhány másodperc múlva felrobbant.Szerencsére John még idöben elengedte,így neki semmi baja sem lett.
-Azért ezt nem kellett volna!-kiáltott rá a lányra dühösen és talpra ugrott.
Egy hosszú kabátot viselö fiú jött most be és végigmérte a két veszekedöt.
-Fejezzétek be!Még csak most kezdödik a munka és ti máris egymást ölitek!-megsimogatta kecskeszakállát,majd botjára támaszkodott és Wandára nézett.-Ne húzd fel magad cheri!Mostantól együtt kell majd dolgoznunk.
-Ti dolgoztok,én csak nézem.Nem hiszem,hogy apám különösebb feladatot adna nekem.-Wanda karbafonta kezét és bal lábára helyezte testsúlyát.
Piro felkelt a köpadlóról,nagyon szomorú volt öngyújtója elvesztése miatt,vetett egy jelentöségteljes pillantást a börkabátos lányra és elhagyta a raktárépületet.
-Szerinted mi a terve Magnetonak?-kérdezte Gambit és feltelepedett egy faládára.
-Honnan tudhatnám?Csak üzent Mistique-kel,hogy jöjjek ide.Mistique azt mondta,titokban jöjjek el,még a bátyámnak se szóljak.-Wanda követte a fiú példáját,és ö is felült egy ládára.
-Valami nagy dolog van készülöben,ha még neked se mondta el a tervét.-vélekedett Gambit és maga mellé fektette szürke botját.
Wanda megpróbált a szemébe nézni,de a másik mutáns érdekes színü szeme másfele terelte tekintetét.
-Nem vagyunk mi olyan jóban,te is tudod.
-Tudom,de gondoltam,mivel mégiscsak a lánya vagy,csak mond neked valamit,de úgy látszik,tévedtem.-valami mosolyféle bújkált Gambit szája szegletében.
A lány még mindig képtelen volt ránézni.Hogy lehet ilyen szemekkel élni?Fekete és vörös!
A elhagyatott raktárépületnek egy hatalmas kétszárnyú fémajatja volt,az egyik nyitva állt.A szembetüzö fényben egy nö alakja bontakozott ki a nyílásban.
-Ki van ott?-káltotta oda Gambit.Leugrott a ládáról és magához vette botját is.
Az alak semmit sem szólt,csak beljebb lépett.Fiatal volt,magas,bíborszínü szemekkel,sötétkék hajjal,fejének bal oldalán egy ezüst csíkkal.
-Titeket is Magneto hívott ide?-kérdezte.Rideg hangja kellemetlen visszhangként verödött vissza a fémfalakról.Fekete,tépettaljú ruhát viselt hozzá fekete,könyökig érö kesztyükkel.Kezének minden ujján volt egy-egy gyürü.
-Én kérdeztem elöbb.-vetette oda Gambit és fenyegetöleg maga elé tartotta a botot.
-Milyen udvarias vagy!-jegyezte meg a nö.
-Ne kerteljen!Mondja meg,hogy ki maga!-Wanda is egyre dühösebb lett,harcra készen Gambit mellé lépett.
A nö csak elmosolyodott és a másik kettöt méregette bíborszínü szemével.Hirtelen újabb látogatók érkeztek az Akolitok másik két tagja,Kolosszus és Kardfog jött be a raktárba.
A feketeruhás nö végigmérte öket is.
-Ki ez a nö?-kérdezte Kolosszus és felöltötte páncélját.
-Most már biztos,hogy ti vagytok Magneto emberei.Majd töle megtudjátok,hogy ki vagyok.-mondta halkan a feketeruhás nö.
Wanda már nagyon ideges volt,de nem tehetett semmit,meg kellett várnia,míg apja ideér.Dühös pillantásokat vetett rá és visszaült a ládára.

                                                                  ***

Vadóc álmosan forgolódott az ágyban.Kitty már sürgött-forgott a szobában,lehetetlen volt mellette aludni.Vadóc a hátára feküdt és a plafonnal szemezett.Biztosan csak álmodtam az éjjel történteket.Nincs is itt semmilyen fiú,föleg nem olyan,akire nem hat a képességem.
-Kelj fel!Lassan reggelizni kell.-mondta Kitty és kiment a szobából.
Vadóc nemsokára ki is mászott az ágyból és elbotorkált az öltözöszekrényig.Belenézett a tükörbe.Sminkjét tegnap (illetve ma) nem mosta le,de a sötétkék festék nem is kenödött el annyira.Rendbeszedte sminkjét,nagyjából elrendezgette a haját és lesietett reggelizni.
Odalent Kitty igencsak sötéten írta le az éjszaka történteket.
-Majdnem meghalt!-siránkozott.
-Ez nem igaz!Csak elvesztette az eszméletét!-jegyezte meg Ray.
-Azért nem volt ilyen rossz állapotban.-mondta Kurt és beleharapott a vajas kenyerébe.
Xavier professzor Loganre nézett.A férfi már korábban elejtett egy-két szót az esetröl.
-Szóval mi is történt?-kérdezte.Persze szimpla gondolatolvasással is kideríthette volna,de azt szerette volna,ha mindenki hallja.
Logan elmesélte az egészet töviröl-hegyire,egyetlen mozzanatot sem felejtett ki. Vadóc ezalatt az ajtó mellett a falhoz lapult.Ezek szerint nem álom volt!Nathan tényleg itt van!Összeszedte magát és jókedvet színlelve bement a többiekhez.
-Aztán Vadóc odaadta neki a maradék spagettit.-újságolta Tyria rámosolyogva belépö barátnöjére.-Ugye?
-Igen.-mondta halkan a lány és leült asztalhoz.Nem hat rá a képességem!Ijedten a professzorra nézett.A férfi hallotta Vadóc gondolatait.A lány lehajtott fejjel megkent egy kenyeret,tett rá néhány karika szalámit,öntött magának tejet és majszolni kezdte az ételt.Tyria,bár csak nemrég ismerte Vadócot,tudta,hogy annak valami baja van,ez egyértelmüen látszott rajta.Mit mondhatott neki az a srác?
-Tehát azt mondjátok,hogy a fiúnak emlékezetkiesése van?-kérdezte Charles és Vadócra nézett,aki az istennek se pillantott volna fel a tányérjáról.
-Igen,de szerintem jobb lenne,ha öt magát kérdezné erröl.-mondta Kitty,majd megitta az utolsó csepp tejet is poharából.
-Azt hiszem,felmegyek majd hozzá.Érdekes fiú lehet.-állapította meg a professzor,majd újra Vadócra nézett.
Elmentek az iskolába,de Vadóc ott sem tudott semmi másra gondolni,csak Nathanra.Az egyik szünetben Tyriával kiültek az udvarra.
-Mi a bajod?Reggel óta ilyen vagy!-csóválta fejét a kékszemü lány.
-Semmi,csak az éjjel ez a fiú...-nem tudta folytatni,csak reményvesztetten barátnöjére nézett.
-Mondott valamit?Megbántott?-kérdezösködött tovább Tyria.
-Nem bánott meg...-vett egy nagy levegöt.-Megkérdezte,mikor találkoztunk,pedig amnéziája van és semmire sem emlékszik az eddigi életéböl,csak rám,de én tudom,hogy nem találkoztunk!
-Ez felettébb különös,remélem a prof. talál rá valami magyarázatot.-mondta Tyria és bátorítólag Vadócra mosolygott.
-Van még valami.Tudod,nekem az a képességem,hogy el tudom szívni bárki erejét és emlékezetét,ha hozzáérek.-suttogta a lány.
Tyria körbenézett,hátha valaki akaratlanul is meghallja,de szerencsére senki sem tartózkodott a közelben.
-Ez nem is olyan rossz.
-Nem tudom irányítani,szóval ha véletlenül érek hozzá valakihez,akkor is belémszáll az ereje.-magyarázta Vadóc.-Az éjjel Nathan hozzámért,de nem történt semmi.Pedig eddig mindenkire hatott.Mindenkire!
-Nyugi!Bízz a prof.-ban!Ennek az okát is kideríti.-vígasztalta öt Tyria.-Mondtad neki?
-Nem,de reggelinél olvasott a gondolataimban és most már tudja.-mondta Vadóc a földet nézve.
Tyria megsimogatta Vadóc karját.
-Nem kérsz csokit?Éjszaka még sikerült egy szeletet elcsennem Kurt elöl.
-Köszi,kérnék belöle.
A feketehajú lány elötúrta táskájából az édességet és igazságosan kétfelé törte,az egyiket odaadta a Vadócnak.
Egy távolabbi padon a Testvériség tagjai lebzseltek.
-Szerinetetek hova mehetett?-Pietro hajnali hat óta már legalább századszorra kérdezte a többieket.
-Nem értem,mit vagy úgy oda!Wanda belevaló csaj,tud vigyázni magára!-mondta Lance,már szintén legalább századszor.
-Mistique is eltünt,bár ez nem meglepö.-vetette oda Toad és mikor senki nek figyelt,bekapott egy legyet.
-Azért szólhatott volna!-mérgelödött Pietro.
-Ne agyalj ilyeneken!Nem lesz semmi baja.-motyogta alig érthetöen Fred,ugyanis tele volt a szája étellel.
Lance felkapta táskáját.Hamarosan csengetnek és Kittyvel lesz matekórája.
-Na én léptem!-mondta,majd úgy elviharzott,mintha sosem lett volna ott.
Pietronak még mindig nem fért a fejébe,miért ment el a húga szó nélkül.Bár még van mit javítani a kapcsolatukon,de ezt a hajnali eltünést már ö is soknak vélte.

                                                                                   ***

Nathan már órák óta fent volt,de nem akart kikelni a puha ágyból,csak lustán forgolódott,végül felült.Öt sem hagyták nyugodni az éjjel történtek,de nem gondolkozott annyit rajta,mint Vadóc,hiszen végre ágyban alhatott és a gyomra sem korgott,bár már ráfért volna egy kis reggeli.
Egyszercsak Ororoe jött be hozzá egy tálcán három méretes szendviccsel és egy pohár tejjel.
-Szia!Én Ororoe Monroe vagyok.-mosolygott a fehérhajú nö és a fiú ölébe rakta a tálcát.
-Nathan Lillardnak hívnak.-kezet fogott Ororoe-val.-Ne haragudjon,hogy ezzel nyitok,de miféle hely ez?Valószínüleg nem kórház,az ápolók nem ilyen szépek mint ön.
-Nem,ez nem kórház.Ez egy kollégium.-Ororoe számított erre a kérdésre,már elöre megbeszélték Charles-szal mit fognak mondani.-Köszönöm a bókot,de tegezz le nyugodtan,nem vagyok még olyan öreg.
Nathan bólintott,majd kézbe vette az egyik szendvicset.
-Hagylak enni.Még meg kell öntözni a virágaimat.-Ororoe kiment a szobából.
A fiúnak nagyjából mindössze tizenöt percbe tellett,hogy elpusztítsa a szendvicseket.Felöltözött,megigazította az ágynemüt,majd hajába túrt.Vállig érö fekete tincsei rendezetlenül álltak.Csak van itt valahol egy fürdöszoba!Meg kell fésülködnöm,biztosan borzalmasan nézek ki.
Kiment a folyosóra.Kinyitott néhány ajtót,míg végül sikeresen rátalált a fürdöszobára.Megmosta az arcát és megfésülködött,hogy valami emberi formát mutasson.Hirtelen éles,sivító hang tört be az agyába.Mindkét kezével a fejéhez kapott és összegörnyedt a hang okozta fájdalomtól.Valami a tudatalattijában arra késztette,hogy az elötte levö tükör felé nyújtsa kezét.Ez a valami azt súgta,hogy így megszabadulhat a fájdalomtól.Kinyújtotta a tükör felé bal karját,érezte,hogy valami végigmegy benne,egészen a tenyeréig,ahonnan elötört az a szörnyü sípoló hang.A tükör ripityára törött,darabjai a mosdóba és a földre hullottak iszonyú csörömpöléssel.Nathan remegve kezére nézett.
-Mit csináltam?!De hát hogyan...-a földre rogyott,karját erösen magához szorította.
Ekkor jött vissza Ororoe a tálcáért,de amikor meghallotta a zajt,sietösre fogta a dolgot.Értetlenül állt meg a fürdö ajtajában.Nathan feltápászkodott a cserepek közül.
-Én nem akartam,véletlen volt,nem is tudom hogyan...-magyarázkodott.
Ororoe besétált a helyiségbe.
-Semmi baj,amúgy is tiszta karc volt.Menj vissza a gyengélkedöbe,vendéged van.
A fiú kissé meglepett arcot vágott,majd kiment a fürdöböl.Ororoe a távozóra,majd a cserepekre nézett.Igazán különös.
Xavier professzor ezalatt megérkezett a gyengélkedöbe.Néhány másodperccel késöbb Nathan is megjött,bal kezét halántékán tartva.
-Szia.Nathan Lillard,ugye?-kérdezte a prof.
-Jó reggelt,igen,így hívnak.-Nathan leült az ágyra.
-Charles Xavier vagyok.Én vezetem ezt a kollégiumot.-mondta a tolószékes férfi.-Mesélj el mindent légyszíves magadról.
-Hát...az nem lesz sok.Tudja az égvilágon semmire sem emlékszem.A nevemet is csak a személyi kártyámból tudom.-Nathan kényszeredetten elmosolyodott.
-A személyi kártyán a lakcím is rajta van.-a professzor persze elöre tudta a fiú minden válaszát,de azt akarta,hogy mindent maga mondjon el,hátha beugrik neki valami.
-Már voltam azon a címen,de az a ház leégett.-mondta Nathan.
-Itt maradhatsz,amíg csak kedved tartja.-mosolygott a prof.
Nathan szeme felcsillant.
-Komolyan mondja?
-Persze.Van elég szobánk,elférsz még te is.Gyere!-azzal kigurult a gyengélkedöböl.
Xavier professzor adott neki egy szobát Kurté mellett.
-Nagyon szép!Nem is tudom,hogy hálálhatnám meg!-Nathan alig bírt magával.
-Nem kell meghálálnod,elég ha jól érzed majd magad itt.-Charles igencsak meglepödött,mennyi minden kavarog a fiú agyában.Hála,öröm,de ugyanakkor néhány gondolata annyira elmosódott,hogy még ö sem volt képes kivenni öket.-Megkérem Ororoe-t,hogy kísérjen el téged bevásárolni.Szükséged lesz néhány új ruhára.

                                                                       ***

A nö még mindig ott állt,ahol az imént és onnan vizslatta a többi mutánst.Wandával szemezett a legtöbbet,valószínüleg öt tartotta a legerösebbnek.A fekete-vöröshajú lány a ládán ülve konokul állta a másik tekinetetét.Micsoda egy elviselhetetlen nöszemély!Adandó alkalommal ellátom a baját!
Közben Piro is visszatért,kezében egy vadiúj öngyújtóval.Végül megérkezett Magneto is,a feketeruhás nö öt is végigmérte.
-Jó munkát végeztél!-mondta neki az öszhajú férfi,aki ezúttal nem viselte a sisakját.
-A fiú az imént fedezte fel a képességét.Mikor kiraktam az utcára már megvolt benne a szikra,csak nem tudott teljesen fellobbanni.-a nönek idegesítöen mély hangja volt.
-Miröl is van szó?-kérdezte Gambit,leugrott a földre és a beszélgetökhöz ment.
-Ki ez a nö?!-kiabált közbe Wanda.
-Akinek a segítségével végrahajthatom a tervemet.Ö Paranoia,egy több ezer éves mutáns,aki azért ébredt fel lassan háromszáz éves álmából,hogy támogassa az újjászületett árnylényeket.-magyarázta Magneto.
A többiek úgy néztek rá,mint aki megbolondult.Wanda elhúzta a száját.Mi ez a marhaság?
-Nem kell ilyen képet vágnotok.Amit Magneto mondott,az igaz.Valóban az árnylények segítöje vagyok,bár nem tudom,mire szeretné Magneto felhasználni öket.-Paranoia itt a férfire sandított bíborszínü szemével.-Az árnylények szándéka már évezredekkel ezelött is az volt,hogy kiirtsák a mutánsokat és az embereket.Így rátok is veszélyt jelentenek.
-Csakhogy,mint ahogy te is tudod,volt egy mutáns,akitöl féltek és királynöjükként tisztelték.Ö is újjászületett,öt fogjuk befolyásolni,hogy a parancsára csak az embereket pusztítsák el.-mondta Magneto.-Szóval a fiú felfedezte képességét?
-Igen,bár úgy érzem,egyenlöre idegenkedik és fél töle.-Paranoia valahova a távolba nézett,mintha csak látná azt,akiröl beszél.
-Jobb,ha hozzászokik,neki kell megvédenie a királynöt.-Magneto most elöször nézett a lányára,aki láthatólag még mindig valami képtelenségnek vélte ezt az egész árnylényes históriát.-A másik mikor ébred fel?
-Néhány napon belül.Türelemmel kell lenned.Rohanni fog a növéréhez,hogy megtudja mi történik vele.-Paranoia arcán gonoszkodó mosoly jelent meg.
-Az a lány ugye nem jelent semmilyen veszélyt?-kérdezte Magneto.
Paranoia felnevetett.
-Még nem igazán tudja használni a képességét,még sokat kéne erösödnie ahhoz,hogy legyözzön bennünket.
Magneto elégedetten bólintott.
-Jól van.Lenne azonban néhány mutáns,akiket el kéne pusztítíani.
A jelenlévök egymásra néztek.Mindannyian remélték,nem ök a szóban forgók.
-Azokra gondolsz,akiknél most a fiú van?-Paranoia szeme résnyire szükült.
-Igen,ök megpróbálhatnak megakadályozni a tervemben.Ahogy ismerem öket,meg is fogják próbálni.
-Meglesz.-sziszegte Paranoia,azzal kisétált a raktárból.
-Szóval ez a terved.-szögezte le Wanda és karbafont kézzel apja elé állt.-Kiirtani az embereket és az olyan mutánsokat,akik nem úgy táncolnak,ahogy te fütyülsz.
-Neked is jobb lesz.Megteremtödik egy olyan világ,ahol nem kell titkolnunk,kik is vagyunk.-magyarázta a férfi és lánya vállára tette a kezét.
-Kik azok,akikröl ez a nö beszélt?
-Erös mutánsok.Ök csak beteljesítik a sorsukat és mi pedig felhasználjuk öket.-Magneto elmosolyodni látszott.
Wanda lerázta magáról apja kezét.Gyülölködve ránézett és kifutott a nagy épületböl.Utálta azt,ahogy apja viselkedik.Mindenkin átgázol,csakhogy a mocskos terveit megvalósítsa.Az lesz a legjobb,ha kimaradok belöle.