-Elegem van a matekból!-sóhajtott fel Kurt,amikor Kittyvel kiléptek a Bayville gimi kapuján.
-Pont olyan vagy,mint Lance.-jegyzte meg Kitty.
-Nem is igaz!Én nem rázom naphosszat a földet.-vágott vissza Kurt.
-De neki is elege van a matekból.-magyarázta a lány.-És ne gúnyold!-figyelmeztette társát.
-Oké-oké!Tudom,hogy ez kényes téma!-emelte fel védekezön maga elé kezét Kurt.
Hirtelen Scott és Jean lépett melléjük.Felajánlották,hogy hazaviszik öket,így Jean Kittyvel,Scott pedig Kurttel indult haza.Egy darabig Jean Scott piros sportkocsija mögött hajtott dzsipjével,de amikor az intézet kapujához értek,Kitty képessége segítségével átvitte a kocsit Scottén,majd a kapun és a garázsajtón is.
-Mi értünk ide hamarabb!-kiáltotta Kitty,mikor Kurték is beértek a garázsba.
-Igen,mert csaltál!-mondta Kurt.
-Te is átteleportálhattad volna a kocsit!-kötötte az ebet a karóhoz Kitty.
-Fejezzétek be,ennek semmi értelme!-szakította félbe öket Scott és megigazította szemüvegét,végzetes volna,ha leesne.
A kisebbek azonban nem hagyták abba a vitát és egészen a lépcsö tetejéig cukkolták egymást.Kurt végül megunta az egészet,és elteleportált.Kitty karbafonta kezét és nagy durcásan elvonult Vadóccal közös szobájába.
-Egy csomó házit adtak-sopánkodott Jean.-Még szerencse,hogy nem mindet holnapra kell megcsinálni.
-Ez az utolsó év,ki kell bírnod!-bíztatta szemüveges barátja.
-Igen,de utána jön az egyetem,ahol még többet kell tanulni,és...
A lány nem tudta befejezni,mert hangos rockzene harsant fel.Tyriától jött a zene,amire Vadóc és Kitty átrohantak a lányhoz.
-Ez a kedvenc számom!-próbálta túlkiabálni a zajt Kitty,majd eltünt Vadóccal együtt Tyria ajtajában.Bent azonban senki nem tartózkodott,legalábbis nem látszódott.Az ágy melletti falon tintapacához hasonló árnyék csücsült.A szürkés folt elindult lefelé és mikor a takaróra ért,fokozatosan Tyriává alakult.
-Szóval tetszik?-kérdezte mosolyogva.
-Egész jó kis képesség!-kiabálta Kitty.-És a szám is jó!
A rockzenének vége lett és diszkózene vette kezdetét.
-Eléggé vegyesválogatás!-Vadóc kissé csalódott volt,hogy vége lett a rockzenének,az ö szívéhez inkább az állt közelebb.
-Bármit meghallgatok,csak zene legyen.-Tyria leugrott az ágyról és vad táncba kezdett,hamarosan Kitty is bekapcsolódott,Vadóc éppen meg akarta barátnöjét érinteni,hogy átvehesse a ritmust,amikor egyszercsak elnémultak a hangfalak.Jean és Scott állt az ajtóban,a lány telekinetikus erejével kihúzta a szerkentyüt a falból.
-Na!-elégedetlenkedett a három táncoló lány.
-Kicsit hangos volt.-mondta Jean.
-Bocsánat,máskor nem hangosítom fel ennyire.-felelte Tyria és az ajtóban állókhoz ment.
-Tyria Davidson vagyok Los Angelesböl.
-Ö itt Scott Summers,én pedig Jean Grey vagyok.-mondta a vörös lány.
-Helló!-köszönt Scottnak az árnyékká váló mutáns,mire a fiú biccentett.
-Mi is a képességed?-érdeklödött.
Tyria szó nélkül árnyékká alakult és amorf alakban elfolyt a szönyegen,majd újra felöltötte emberi alakját.
-Szóval árnyékká tudsz változni.-nyugtázta a napszemüveges srác.-Nehéz lesz nevet választanod,ugyanis az Árnyék név már foglalt a csapatban.
-Már választottam:Homályvadász leszek.Nem túl egyszerü,de nem is túl fellengzös.-mondta a lány,akinek összefogott ébenszínü copfja csípöjéig ért.-De nem csak ezt tudom csinálni.-Megkérte Scottot,hogy jöjjön beljebb.Erösen a fiú árnyékára koncentrált.-Jó,kész van.Próbálj mozogni!
Scott fel akarta emelni a lábát,de az mintha béna volna,nem engedelmeskedett neki.
-Mit csináltál?-kérdezte hitetlenkedve.
-Lekötöttem az árnyékodat,ezért nem tudsz mozogni.-magyarázta Tyria,majd újra Scott árnyékára összpontosított.-Feloldottam a kötést.
-Ez tetszik!-szólt közbe Kitty.
-Elöször nekem is tetszett,csakhogy mióta megvan ez a képességem nincs árnyékom.-Tyria hangja szomorú tónusúvá vált.A Nap besütött a szobába,a lány a sugarak útjába állt,de azok,mintha a mutáns csak levegöböl volna,akadálytalanul eljutottak a padlóig.
-Mindig vigyáznom kell,nehogy észrevegyék.-Tyria végignézett újdonsült barátain.
-Itt nem kell vigyáznod erre,itt mindenkinek van különleges képessége.-mondta Kitty.
-Tudom,de most az lesz a szokatlan,hogy senki nem fogja furcsának tartani.-mosolyodott el az árnyéklány.
-Vissza kéne térni a házihoz.-jegyezte meg Vadóc.
-Úristen!Egy csomó van matekból meg kémiából!-kapott fejéhez Kitty és átrohant a falon Vadóccal közös szobájukba.
-Engem meg itthagyott!-tárta szét karjait Vadóc,és Kitty után ment,persze az ajtót használva.
-Nekünk is mennünk kell,holnapra ki kell dolgozni néhány érettségi tételt.-közölte Jean.
-A jelenlétemben tilos érettségit emlegetni,elöre félek töle.-emelte fel mutatóujját Tyria.
Jean és Scott elköszöntek töle,és kelletlenül ugyan,de átadták magukat a tételírás örömeinek.