Kora délutánra járt az idö,amikor elegáns metálszürke sportkocsi gördült a Xavier intézet kovácsoltvas kapuja elé.Egy magas,feketehajú lány szállt ki belöle,levette napszemüvegét és tanácstalanul a kapu elé sétált.
-Szia!Te ki vagy?-hallotta egyszer csak a háta mögül.Vadóc volt az,a lánynak elmaradt az utolsó órája és mivel még senki nem végzett a csapatból,gyalog jött haza.
-Szia,a nevem Tyria Davidson.Te az intézetben laksz?-kérdezte a kékszemü lány.
-Igen,a nevem Marie D'Ancanto,de szólíts csak Vadócnak.-kezet fogtak,Vadóc vigyázott,nehogy hozzáérjen Tyriához,nem akarta már az elsö nap ilyen megrázó élményben részesíteni.
-Gondolom,be szeretnél menni.-mondta a fehértincses mutáns és a kapu melletti érzékelöre rakta kezét,persze elötte még levette kesztyüjét,tárgyakra nem hatott a képessége,hiszen azoknak nincsenek se emlékeik,sem erejük.
-Üdvözöllek,Vadóc!-köszöntötte a nöi géphang,mire a kapuszárnyak kitárulkoztak.
-Gyere,pattanj be a kocsimba!-mondta Tyria és visszaszállt a volán mögé.Vadócnak nagyon tetszett az autó,úgyhogy boldogan elfogadta a"meghívást".Felbögött a motor,ök pedig behajtottak a Xavier Tehetségkutató Intézet szépen gondozott udvarára.
A garázsajtó nyitva állt,Logan ugyanis a motorját javítgatta.Igencsak meglepödött a sportkocsi láttán,ahogy az begurult a garázsba és megállt közvetlenül motorja mellett.Elöször Vadóc szállt ki,majd Tyria is követte példáját.A feketehajú lány bezárta kocsija ajtaját,majd Loganhez sétált.Vadóc úgy gondolta,neki kell bemutatnia az új lányt,hiszen ö(igaz,hogy csak néhány perce)már ismeri.
-Ö itt Tyria Davidson.-mutatott az új nebulóra,majd az éppen olajos kezét egy rongyba törlö férfira.-Ö pedig Logan.
A két fél kezet fogott,Logan felhúzott szemöldökkel konstatálta,milyen erös szorítása van a lánynak.
-Remélem bírni fogod az edzéseket.-jegyezte meg a férfi.
-Mi az hogy!Ötös vagyok tesiböl.-húzta ki magát büszkén Tyria,majd a motorra sandított.-Szép járgány.
-Kösz.-felelte kurtán Logan.-Ne haragudjatok,de tovább kell csinálnom a kicsikét,majd késöbb beszélünk.-és letérdelt motorja mellé.
-Oké!-biccentett Tyria.-Elviszel a Professzerhoz?-fordult Vadóchoz,mire az bólintott.Felmásztak a lépcsön,ahol Vadóc tanácstalanul megtorpant.
-Igazából nem is tudom,hol lehet.Hatalmas ez a ház,szinta az egész napunk azzal telik,hogy egymást keressük.-mosolyodott el.
-Nekünk is nagy házunk van,de azért nem ekkora és csak négyen vagyunk benne.-mondta Tyria.-Tényleg nem tudod,hol a Professzor?
Vadóc már épp válaszolni akart,mikor mintegy végszóra mégis megjelent a Professzor és odagurult a lányokhoz.
-Ugye te vagy Tyria?-kérdezte a tolószékes férfi.
-Igen!-Tyria odanyújtotta kezét.
-Remélem,jól fogod érezni itt magad.Már holnap mehetsz iskolába,beirattalak a Bayville-be.-mondta Charles kézfogás közben.-Nem úgy volt,hogy a szüleiddel jössz és csak este értek ide?
-Igen,de végül rájöttek,hogy Los Angeles nagyon messze van Bayville-töl így inkább otthon maradtak,de meghagyták,hogy hívjam fel öket,ha megérkeztem.Gondoltam hamarabb elindulok,így már ma megismerhetek mindenkit.-felelte a lány.
-A szobád Vadócéék mellett van.-mutatott a Professzor a lépcsövel szemben nyíló folyosóra.
-Köszönöm.
-A szomszédunk leszel.-mondta Vadóc.
-Kivel laksz együtt?-tudakolta Tyria.
-Kittyvel.Nemsokára ö is hazaér és akkor majd megismered.
-Az egyenruhádat az ágyadra tetettem.-szólt közbe Charles.-Vadóc,megkérlek vezesd Tyriát a szobájába.
-Jól van.Gyere!-a mutáns lány karonragadta újdonsült társát.
A szoba szép tágas volt,egyszerüen,mgis ízlésesen berendezve,ággyal,író-és öltözöasztallal,valamint egy szekrénnyel.Az ágyon egy doboz volt,Tyria azonnal kibontotta és elöhúzta sötétkék egyenruháját.A ruha ujjatlan volt,könyökig érö,szintén sötétkék kesztyük tartoztak hozzá,amiknek nem volt ujjvégük,és egy pár  fekete bakancs,valamint a sárga,x-jellel ellátott öv.
-Tök jó ez a ruci!-kiáltott fel.-Neked is van,ugye?
-Persze!Csak kicsit más,mindegyikünké egyedi darab..-mondta Vadóc és beljebb lépett az ajtóból.Tyria gondosan összehajtotta a ruhát és a kesztyüvel együtt visszahelyezte a dobozába,majd a bakanccsal együtt az ágy alá rakta.
-Már alig várom,hogy megismerhessem a többieket!-mondta izgatottan.
-Színes társaság,majd meglátod.Némelyikükkel néha nehéz az élet,dehát melyikünkkel nem az?-vont vállat a vagány sminket viselö lány.
-Biztosan összeszokom majd veletek.Fel kéne hozni a cuccaimat.-tünödött Tyria.-Segítesz?Csak két sporttatyó.Egyikben a ruháim vannak,a másikban a hi-fim,meg a CD-im.
-Persze,jogy segítek!-bólintott Vadóc és lerakta táskáját a lány ágyára.
Lementek a garázsba,Logan addigra eltünt,valószínüleg a "kicskéjét"próbálgatta,hogy sikerült-e a javítás.Tyria felnyitotta a csomagtartót,amiben ott lapult a két fekete sporttáska.A könnyebbiket(amiben a ruhák voltak)Vadócnak adta,a hi-fi berendezést maga cipelte fel.
-Köszönöm.-mondta Tyria,amikor szobája közepére rakták a táskákat.
-Ne haragudj,de most el kell mennem házit írni.-kért elnézést Vadóc.
-Semmi baj.Holnaptól nekem is kell.-sóhajtott Tyria.-Még egyszer kösz.
Vadóc felkapta táskáját és átment a szomszéd szobába.Tyria nekiállt összerakni a hi-fit.Külön asztal híján a szerkezet a földön kapott helyet.Legalulra az erösítö került,majd a magnó,aztán a CD-és végül az MD-lejátszó.A kis hangfalakat az egész masina két oldalára állította.Kéne valami aláfestés a pakoláshoz.Berakta kedvenc CD-jét,amin nyugtató hatású dalok voltak.A szobát betöltötték a lágy dallamok,szinte életre kelt a helyiség töle.A lány gondosan a szekrénybe rakta ruháit,éjjeliszekrényére pedig családja fényképét állította,majd az ágyra feküdt és átadta magát a zenének.