S majd kiugrott a ruháiból mikor megszólalt a mobilja. Kissé váratlanul érte; vérfagyasztóan komoly tekintettel vette fel azt:

 - Egyenlőre semmi

 - Erre kell lennie

 - Lehet, hogy áthatolt a gyűrűn.

 - Találd meg Thomas, az életed árán is! Kell nekem az a mufkó - megszakadt a vonal. A fiú még káromkodott egy igazán szépet, és övtáskájába vágva az idegesítő kis készüléket, nadrágja zsebébe tömte a kezeit. Ekkor lecsapódott az egyik kuka fedele; a fiú úgy fordult hátra, mintha valami csontos kéz bökte volna meg a vállát. És tisztán ki tudta venni a sötétbe burkolózó női alakot. Ő volt az! - Állj! - kiáltotta ösztönösen előkapva fegyverét.

A nő szemei, megvillantak. Majd elfordult. Mintha nem tartotta volna ellenfélnek a másikat. A férfi utána indult, s már csak pár centire volt tőle, mikor az üldözött hatalmas lángokat duzzasztva maga körül köddé vált. A férfi kormos arccal esett az aszfaltra…

Hamarosan éjfél12 ütött a templomi toronyóra. A leesett hó mennyisége lehetetlenné tette a közlekedést, de Thomasnak mégiscsak haza kellett jutnia valahogy.           Szavaszegetten lépkedett a kihalt utcán. Nagyon fáradt volt már, így eléggé nehézkésen ment neki a séta. De végül csak elérte a házát.

            Egyszerű épület volt, egy kétszintes családi ház. A különlegessége csak a lakójában rejlett. S aminthogy Thomas benyitott az ajtón, egyből a nappali felé vette az irányt, s ruhástul dőlt a kanapéra.

            De egy-két óra múlva zavaró csörömpölés verte fel mély álmából.

Az esti áldozat feküdt a hóban, az általa összetört üvegek között, alaposan belegabalyodva a földön szanaszét szórt dobozok közé. Kissé zavart állapotba lehet, és ez látszott is a mozgásából. Nagy nehezen tudott csak feltápászkodni. Majd riadtan körbenézett:

            Lépéseket halott.

Thomas volt az. Fáradtan szedte lábait egymás után a hangok irányába. Azok egészen a házának egyik oldalához vezetett. Ott, pedig meglátta az széttört palackokat, majd némi vérnyomot is vélt felfedezni. Utóbbitól lesápadt.

 - A kurva anyád! - Csapott rá az egyik szemetes konténer fedelére. Ekkor nyögést halott, amitől Thomas pupillái kitágultak. Majd felnyitotta a fedelét, s meglátta az oda bújt, a szeméthalomban fekvő idegent.

Dühösen kirántotta őt onnét, majd a földre lökte.

 - Takarodj...! - üvöltötte, de a végét már suttogva fejezte be. Teljesen megfagyott a látványtól. - A-ri-s-ha...? - guggolt le a már eszméletlen női alakhoz, majd finoman a karjaiba véve a gyönge testet, felállt.

Egy ideig némán, mozdulatlanul bámulta a lányt. Szemeivel többször is megnézte annak rongyos ruháit, s kötéseit. Elgondolkozott, vajon mik történtek vele a szökése óta, s csak az térítette magához, hogy a lány szorosabban ölelni kezdi őt

Thomas felállt vele, s visszaindult házba.

Mikor belépett keserves sírás törte meg a néma csendet; Arisa belemarkolt csutakos ruhájába.

 - Nem vigyél vissza, ne... Kérlek, ne... - kérlelte erőtlenül.

A fiú zavartan meredt a lányra. Majd leültette őt a kanapéra.

Eztán belenézett Arisa könnyes szemeibe, kezeibe vette a fejét, s finoman megcsókolta.

…

A fiatal lány mélyen aludt, arcát megvilágította a besütő nap fénye, nyurga testét már alig fedte a takaró, s rongyos pólója alól kivillantak fehér vállai. Ez a kép fogadta a belépő fiút, Thomast. A srác gyengéden elmosolyodott, nyakában egy törölköző figyelt, a rajta feszülő trikón keresztül is látszottak teste idomai. S hegei

 - Arisha.

A lány teste megremegett a neve hallatán. Szemeit felnyitotta, de le is hunyta. Tompán látott, fájt a feje, hányni akart.

 - Nght...

Arisa úgy érezte, hogy testét felemelik. Nem tévedett. Thomas tartotta a lány törzsét, és valamit az orrához dugott.

 - Idd - mondta keményen. Arisa érezte, hogy valamiféle poharat nyomnak a szájához. Fogai koccantak a meleggé vált porcelánon. Inni kezdett. Kellemes íze volt a teának, és olyan jó meleg volt ebben a hidegben.

 -Tho...?   - kérdezte volna, de olyan erőtlenség környékezte meg, hogy még a gondolkozás is a nehezére esett. Még arra sem reagált, (amire máskor, már rég egy hatalmasat sikollyal válaszolt volna) hogy a fiú benyúl pólója alá (miután félrerakta a kezében lévő bögrét), és a lány melleit megsimítva szájoncsókolta őt, óvatosan hátradöntve Arisát az ágyra. Nem zavarta, közben, a kötések, melyek Arisa testén voltak fellelhetőek, mintha ott se lettek volna, simogatta a lányt. Az bágyadtan átkarolta a fiú nyakát, és apróbb csókokkal jutalmazták egymást, de mikor Thomas keze a lány bugyija alá csúszott:

 - Ne! - sikított fel Arisa. Mire Thomas egyik tenyerét a lány szájára tapasztotta. Szabad kezével a bugyi alatt simogatni kezdte a lányt. Valamire nagyon várhatott, de hiába, mert a lány nem nedvesedett be, hisz nem élvezte, sőt, véresre karmolta a fiú hátát. Ettől a Thomas arcán keletkezett vigyor lassan viccsorrá vált, és egyre durvábban simogatta a lány Ölét - Elég! - sikított fel Arisa mikor már tényleg nem bírta, mire a fiú is visszatért a valóságba, és elvéve kezeit a lányról felállt.

 - Ha legközelebb elkaplak beléd nyomom.

Arisán végig futott a hideg, és a meleg, szemei kikerekedtek. Csak arra eszmélt fel, hogy Thomas felkapja őt a vállára, és elindul egy a lány számára még ismeretlen helyre.

A célhoz érve durván bedobta a lányt a fürdőbe, majd ő is belépett oda, magukra zárva az ajtót.

 - Borzalmas a szagod! - ezekkel a szavakkal élve berángatta Arisát a zuhanyzóba, és tövig nyitva a csapot, magukra engedte a melegvizet. Nem is foglalkozott azzal, hogy a lányon még ott a ruha plusz, a fent említett kötések.

Arisa összegörnyedt a falhoz támasztva hátát, de Thomas, durván megragadva Arisa vékonyka karjait, két lábra rántotta a fiatal lányt. Arisa kétségbe volt esve próbált szabadulni miközben Thomas levetette a saját ruháit. Közben a lány karját fogta, hogy az ne menjen el. Elege is lett, és Arisát durván nekilökte a falnak.

Arisa remegő hangon vette a levegőt, félt hisz tudta mit akar a fiú.

Thomas óvatosan lehámozta a lányról a ruhákat, s az átázott kötésekkel félredobta a földre, majd egy fürdőszivacsot elvéve a zuhany melletti polcról, a vízsugár alá tartva benedvesítette, beszappanozta azt, s óvatosan Arisa hátához érintette. A lány ettől kicsit elmámorosodott, és bár csípet a sebeihez érő szappanos víz, mégis olyan erős melegség fogta el őt, mint még soha.

Thomas némán figyelte a lány hátán lefolyó koszos, vizet. Elmámorosodott fiatal látványától. Vágyott arra, hogy megtapintsa sebeit, melyek a saját testén lévőre emlékeztette, s átölelje Arisa testét. Nem bírta ki. Ujját a lány nyakához érintette, majd a gerince mentén végighúzta azt, végül benyúlt Arisa lába közé, és megmarkolta. A lánynak ettől görcsberándultak az ujjai, és jobban a falhoz préselte magát, de nem szabadulhatott. A fiú ugyanis könyörtelenül lenyomta őt a térdeire, közben maga felé fordítva a lányt. Arisa felnézett rá, s egyfajta szemkontaktus alakult ki közöttük. A fiú agya lüktette, ágyéka körül szúrós érzés fogta el. Akarta Arisát, testileg, lelkileg. Ilyen még nem volt. Sosem volt szerelmes, mert nem bízott másban. De ez más volt. Egy új érzés, mely elvette józan eszét. Nem bírta tovább idegekkel, rosszabbik énje újra ellepte az agyát, és érezte, hogy egyre közelebb került Arisához, Szemeit nem vette le a lányról. Ő ugyanígy tett. Félt, sőt valósággal rettegett. Nem akart senkivel játszani, nem szerette azt. Ő csak szabadulni akart, de nem tudott. Fogoly volt, a szerelem fogja.

 - Hagyj...

Arisa két lábra állt, ki akart lépni a zuhanyzóból. Végül is csak egy üvegajtó állt akadályt. Ám hirtelen, a fiú elkapta!

Mindkét lábát ölelve fejét a lány hasához hajtotta, mélyet szívott annak illatából, közben felnézett rá, s ebben a pózban, a szemei állása miatt, úgy nézett ki, mint egy, a gazdájához dörgölődő kölyökkutya.

 - Arisha. - nyögte mámoros hangon - Ne menj el. - kérlelte a lányt. Az meglepve nézte a fiút, kinek teste remegett. Hideg volt, bár a meleg víz némán folyt le róluk, s ez némileg fel is hevítette a két fiatal testét, de csak ez, semmi más.

 - Fázom. Had menjek - mondta erre Arisa, és idegesen húzni kezdte egyik lábát. Thomas vágyakozó arca gyorsan megváltozott. Dühössé. Nem várt! Felugrott, és megragadva Arisa torkát a földre lökte őt. A lány gyorsan a hátára pördült, és vízben ázó Thomas, azokkal a dühös szemeivel, s a félig lehajtott fejével, elég ijesztő látványt nyújtott.

 - A francba is Arisha! Miért vagy ilyen velem?! - kérdezte dühösen, dobbantva egyet lábával - A hasadra! Most! - mutatott a földre a fiú. A lány értetlenül nézett Thomasra, majd lassan megfordult. Aminthogy ez megtörtént, Thomas ráült a derekára, és rá hajolt, majd apróbb csókokkal halmozta el vállait, arcát, nyakát.

 -Engedj... - nyögte Arisa a fejét rázva. Thomast idegesítette, hogy a lány nem higgad le. Váratlanul megragadta a haját, és felhúzta a fejét.

 - Hör Auf![1] - kiabálta a lány fülébe, mire Amzi megdermedt. Egyrészt, mert nem értette, másrészt, mert ez nem volt túl kellemes póz. - Hagyd abba - fújta a fiú, kivillantva fogait, majd Arisa fejét visszalökte a földre, testét lejjebb csúsztatva a lányon.

Arisa felüvöltött. Thomas behatolt.

1 óra múlva a lány már az ágyat nyomta. Még vizes volt, nem rég végzett vele a fiú. Egy ilyen sexet, azért nehéz lehetett elviselni, főleg annak, aki nem akarta. És Arisa ez a személy volt. Megpróbálta elviselni a belé maró fájdalmat, a kínt, hogy az bántja akit ő mindennél jobban szeret, a fagyot ami megkörnyékezte (hisz hiába takarózott be a hideg akkor is rázta), és a lázat, mely szétterjedt testében, akaratlanul is az ágyba nyomva őt.

 - Kelj fel - lépett be Thomas. Arisa lassan a hátára fordult, belenézett a fiú szürkés-kék szemeibe, és eltátotta a száját. Beszélni akart, de nem tudott, nem volt ereje. Thomas pedig bámulta őt, szenvtelen arccal, de mégis aggódva, s egyre közeledett Arisa felé. Mikor mellé ért, leült az ágya szélére, és kezét átvezetve feje alatt, felemelte a gyenge testet. - Mi bajod? - rázta meg Arisát, mire a lány, felemelte lehajtott fejét, és a fiúra nézett. Arca vörös volt, s mikor Thomas a fejére rakta kezét, érezte: Arisa lázas. Méghozzá nagyon. - Beteg vagy - mondta bölcsen. Arisa válaszképp csak köhögött, de nem akárhogy. Nagyon csúnyán, mint aki megfulladni készült, és valami gennyes izét is majdnem felköpött. Thomas arcán lassan az aggódás jelei mutatkozták. Látszott a lányon, hogy nincs jól. 

 - Segíts - mondta kábultan, meredten bámulva a hófehér takarót.

 - Jól van

Thomas vízszintesbe fektette Arisát, és elbaktatott szekrényéhez. Előtúrt pár normálisabb ruhát (bár nem igen volt a lányra méretezve), és odadobta Arisának. Az csak bágyadtan sóhajtott, a fiú, pedig egy dühös dobbantás után odament Arisához, kirángatta őt az ágyból, átkötözte annak sebeit, és felöltöztette.

Arisának egy vajfehér (Beer feliratú) pólóba, és egy boxerban kellett levánszorognia a konyhába, Thomas támogatásával. Odalent pedig a fiú pár percre magára hagyta a lányt, és hallani lehettet, ahogy a pincében veszekszik a kazánnal, mert nem akart működni.

 - Sikerült? - kérdezte Arisa, mikor meglátta a visszaérő fiú diadalittas arcát, aki rá is bólintott, majd odament a tűzhelyhez.

 - ARISHA! - csapott a lány elé, olyan jó egy óra elteltével. Arisa, aki eddig mélyen aludt az asztalnál ülve, a szívéhez kapott, és hátra is vágódott. A szék össze is tört alatta. - Ajj már! - üvöltött szegény lányra a fiú, majd ruhájánál fogva két lábra rántotta, és levágta az egyik székre. - Ülj itt! - mondta parancsolóan. - Nem illik az asztalnál aludni. - ezt már némileg szelídebb hangon közölte Arisával, akinek még csak most sikerült magához térnie a rémületből.

 - Olyan, vagy mint az apám... - nyögte vádló hangon a rémült lány, mire a Thomas kezében levő fakanál kettétört. A fiú szemeiben dühödt tűz lobban, és megindult Arisa felé, majd megragadva őt (eldobva a kezében levő törött fakanalat), durván belekente a mögötte lévő falba, majd nyugodt hangon megszólalt.

 - Ha még egyszer ilyet mondasz rám. Mást fogok feldugni... Értve voltam?

Arisa erre némán bólintott, közben érezte, hogy a fiú hozzá érinti az ágyékát, s egyre jobban liheg.

 - Kérlek... Nem vagyok jól.. - mondta rémülten Arisa. Thomas nem figyelt rá. Hozzádörgölte az orrát, a lány orrához, óvatosan arcon puszilta őt, közben leengedte testét (amit eddig a ruhájánál fogva tartott a levegőben), majd szájoncsókolta a lányt. Arisa nem mozdul. Hagyta, hogy a fiú játsszon az ajkaival, s pólója alá nyúlva simogassa melleit. Úgy tűnik Thomas nagyon, élvezte a dolgot, de Arisa kevésbé. Neki egyre magasabb tartományokba szökött a láza, egyre hidegebb lett körülötte. Nagyon kivolt. Végül... Úgy hívta fel Thomas figyelmét a saját gondjára, hogy elkezdett lefelé csúszni a fal mentén.

- Baszd meg! - ugrott meg Thomas, és mint az örül esett neki a konyhaszekrénynek, majd rántva egy akkorát az egyik fiókon, hogy egy kellemetlen hátast vágott, elkezdte a földön csúszva keresni azokat, amik kelletek neki. Algopirin, Rubofen, bármi, ami hat a lány lázára. - Hol az anyád... - dohogott a fiú, de a mondatot már nem kellett befejeznie, mert talált egy doboznyi Sharidont. Mint egy óvodás, négykézláb indult vissza az eszméletlen Arisa felé, és mikor sikerült két lábra állnia, még futtában kapta fel a lányt a földről, s kettesével szedve a lépcsőfokokat rohant fel az emeletre, majd bevágódott a hálószobába, és lerakta a lányt az ágyra. Ezután volt még egy útja, és majdnem törte pár csontját, ugyanis lefele menet, megbotlott, és gurult vagy tíz lépcsőfokot.

Arisa közben magához tért. Fogalma nem volt arról, hogy hol van, vagy, hogy, hogy került oda, ahol van, de nem is érdekelte, mert jelenleg nagyobb problémái is voltak. Például az, hogy majd szétfagy.

 - Feküdj - mondta a belépő Thomas. Arisa ekkor rájött, hogy már rég nem fekszik, hanem ülve bambul fel az ajtóra remegő ajakkal. Kezdte felfogni hová került, de azt nem mi történik vele.

 - Mi ez...? - nyögte kissé érthetetlenül dadogva a kérdést, miután a fiú a szájába nyomott pár szem pirulát, és egy pohár vizet is megitatott a lánnyal.

 - Ne beszélj - mondta mérgesen a fiú, közben megragadta Arisa két vállát, és hátratolta őt a párnák közé. - Pihenj - mondta ridegen, majd felállt, de Arisa elkapta a csuklóját, mire a fiú ökölbeszorított kezekkel fordult hátra.

 - Maradj - kérlelte őt.

 - Arisha... - lepődött meg a srác - Komolyan kéred? - kérdezte felcsillanó szemekkel.

 - Félek - mondta válaszképp. Thomas arcáról eltűnt a harag, és mosolyogva levette nadrágját, majd bebújt Arisa mellé a takaró alá, és magához ölelte őt.

Hangos dörömbölés csapta meg a fülét. Már majdnem elaludt, de a hangzavarra felnyitotta fáradt szemeit. Arisa nem figyelt fel ezekre, továbbra is mélyen szunyókált, egy párnát ölelve, halkan szuszogva. Thomas egy pillanatra elfeledkezett az okról, amiért felébredt, és finoman megsimította az alvó lány vállát, de ekkor a kopogás már dörgés formájában újra felhangzott. A fiú idegesen kifújta a levegőt, majd kikecmergett a meleg takaró alól, s felhúzva magára nadrágját elindult lefelé.

A bejárati ajtófélfának támaszkodva, egy fekete ballonkabátos, borzos hajú, borostás arcú, 30as években járó fazon állt, egyik kezében egy cigit szorongatva.

A szájából kifújta a dohányfüstöt, és dühösen az órájára meredt. Már nagyon kezdett türelmetlenné válni ekkor azonban kinyílt az ajtó.

 - Jó nap...

Thomas torkára fagyott a szó, mikor meglátta a férfit. Be akarta csapni az ajtót is, de az úr kezével megtámasztotta azt, majd belépett.

 - Ne gyerekeskedj, hol van Arisa?! - dörmögte zord hangon, végignézve a fiú lenge öltözékén. - Chh. Látom, meghágtad.

 - Nincs itt senki csak én! - háborgott a fiú, bár fölöslegesen. A férfit úgyse verhette át, az idegességgel meg csak ártott magának.

 - Ugyan Thomas. Tudom, hogy itt van, nem versz át. Teljesen odáig vagy érte, úgyse dobnád ki. Méretlenül hálás lennék, ha lerángatnád, és átadnád.

 - Nem. - mondta a fiú, mire a férfi arcán egy gonosz vicsor jelent meg.

 - Hogy értsem?! - mennydörögte, mitől még Thomas is megrettent. Ezzel az emberrel nem ajánlatos ujjat húzni, és ezt ő is tudta. Gyorsan ki kellett találnia valamit.

 - Mit ér, egy 14 éves béna korccsal, mikor később egy kifejlett nőstény lesz, aki, megjegyzem, akkor már sokkalta erősebb is lesz? - érvelt a fiú.

 - Engem ne okíts - mondta erre a férfi, majd sarkon fordult. - Kapsz egy hetet, hogy megneveld. Ha sikerül. Maradhat - ezzel kilépett az ajtón, és eltűnt a ködben.

 - Jellemző - morogta a fiú, majd sarkon fordult, és elindult fölfelé.

Felérve a hálóba teljesen levetkőzve bújt vissza az ágyba. Újra elkapta a vágy, amit ki is akart élni. Csendben megérintette Arisa vállát, majd félrehúzta pólója ujját és megpuszilta Arisa hófehér bőrét. S indult volna lefelé, a háta mentén, mikor megszólalt a telefonja, minek a hangjára Arisa is felébredt.

 - Hogy az a...!

Thomas szinte üvöltött, majd elvette az éjjeli szekrényéről a mobilt, Arisa, pedig kissé kábán hallgatta azt a kis fülbemászó hangocskát, ami minden gombnyomáskor megszólalt.

 „Remélem, ma jössz suliba. Ildi”

 - Baj van? - kérdezte Arisa a fiú mérges arcát látva.

 - Fogd be! - üvöltött rá a lányra, majd egy sóhaj után: - Semmi. - és lerakta a telefont, vissza az éjjeliszekrényre, majd vágyakozó arccal Arisa szemeibe bámult. - Nem sokára elmegyek - mondta, és megfogta a lány arcát. Megcsókolta, de most nem vadul. Óvatosan. Arisa arca picit elvörösödött, meglepődött, mert ilyen kellemes érzés nem gyakran fogta őt el. Kezeivel megfogta a fiú két karját, majd viszonozta a csókot. Thomas erre kezeit lecsúsztatta a lány nyakáig, majd karjain is elvezette, végül a derekánál karolta át Arisát, és úgy húzta őt magához, eközben a lány karjait, egészen a könyökéig elcsúsztatta a fiú nyakán, és úgy ölelte őt. Olyan fura volt ez neki, és bár még mindig rosszul volt, szédült... Stb., de ez mégis csak jól esett neki.

 - Fogd meg, kicsilány - megragadva a lány, mint két kezét egészen a derekáig tolta azokat, onnantól pedig Arisára bízta a dolgot. Az habozott. Nem igazán csinált még ilyet, és Thomast sem akarta felidegesíteni. Nagyon rég csinált ilyet, már nem tudta mit tegyen. - Nem harap, ne félj tőle! - súgta a fiú, Arisa fülébe, majd nyakon, és arcon puszilta őt, kezeivel benyúlva a pólója alá. - Jó, ugye? - kérdezte mikor a lány melleihez ért, s gyengéden masszírozni kezdte azokat.

 - Igen - mondta Arisa még mindig pirulva. - Csináld még - sutyorogja.

 - Akkor te is - mondta a fiú, és megállt. - Ne csak neked legyen ám jó.

 - Félek tőle...

Arisa elvette a kezeit a fiú derekáról.

 - Mégis mitől?! - döbbent le Thomas.

 - Hogy letépem véletlenül... - mondta erre Arisa.

 - A farkam? Ugyan már Arisha!

Thomas elkapta a lány mindkét csuklóját. - egyszer túl kell esned rajta - és már húzta is a lány kezeit az ágyéka felé.

 - Ne Thomas...

Arisa arca egyre jobban elvörösödött, de a fiú nem engedte el a lány kezeit. Sőt. Erősebben kezdte szorítani azokat, s Arisa végül hozzáért a fiú péniszéhez. Eléggé le volt döbbenve, Thomas meg csak mosolygott rá. Miközben ő akaratlanul is, de azzal játszott, a fiú benyúlt a lány boxerébe, majd dühösen felmorrant, és hátradöntve Arisát rámászott. - Miért nem élvezed? - mennydörögte. - Arisha! Mi bajod van velem!? - dühösen megragadta a lány torkát, és megszorította. - Addig basztatlak, amíg nem fogod élvezni - vicsorogta, majd elengedve a lány torkát, megragadta a pólóját, és letépte róla azt. Arisa ettől halálra rémült, menekülni akart, de sehová nem tudott, mert a fiú kifeszítve a kezeit lefogta őt, majd szájon csókolva a lány, fokozatosan elkezdett lefelé haladni. A lány egyre jobban zihált, alig kapott levegőt, s teste felforrósodott. Thomas ezt nagyon élvezte, már épp a lány hasánál jár, közben elengedte a fiatal kezeit, így Arisa simán ellökhette volna magától a fiút, de nem akarta. Valamiért nem. Thomas óvatosan megfogta a lány boxerét, és lehúzta azt róla, majd fejét odafúrta, a lány lába közé, kezeivel, pedig a combját cirógatta. Ettől a lány bepánikolt, és lelökte magáról a fiút, majd felkucorodott az ágy végébe. Thomas úgy nézett fel rá, mint aki ölni készül, s ökölbe szorított kezekkel, megindult Arisa felé.

 - Hagy! - sivította gyermeteg, félénk hangon a lány, s lábaival próbálta elkergetni maga mellől a fiút, de az ügyesebb volt. Hirtelen elkapta a lány mindkét lábát, és magához rántotta Arisát, majd lábaival lefogta az ő lábait. Arisa válaszképp pofon vágta Thomast, aki erre, annyira felbőszült, hogy öklével arcba vágta a lányt. Arisa ettől megdermedt. Agyába fájdalom szökött, bal szemére kiült a sötétség, s vér folyt le arcán. Az ütés nagy volt. Igazi kín.

Thomas megfogta az arcát, majd megpuszilta a lány vérző sebét, mintha csak abban a hiszemben élt volna, hogy ettől az egyből meggyógyul, bár igazából most nem ez izgatta, hanem maga a lány. Élvezte, hogy itt lehet a karjai közt, hogy csak az övé, és senki sem veheti el ő többé. Soha többé.

 - Élvezz drágám - súgta, és kezeivel benyúlt a lány lába közé. Simogatta azt, enyhén csiklandozta, a másik kezével, pedig a lány mellbimbóival játszott, amitől Arisa teljesen elvörösödött. - Ez az picinyem... Ez az - búgta férfias hangján Thomas, s érezte, hogy a kezére folyik valami a lányból. - Fehér folyás... Nagyon finom. - mondta mosolyogva Thomas, és lenyalta az ujjáról a folyadékot. Arisa elborzadt ettől, és fejét oldalra fordította. - Ha a saját testnedveidtől undorodsz, mit reagálsz az enyémekre? - eszméletlen vigyor ült ki a fiú arcára, miközben megragadva Arisa állát, fejét maga felé fordította. Amzi arcán a tömény riadalom ült ki. Az övére? Ezt vajon, hogy érti?  Arisa nem tudta eldönteni, hogy most mi legyen, de biztos volt benne: Hamar választ kap kérdéseire. - És most drágám... - kezdett bele Thomas, de szavait durván félbeszakította az ébresztőóra csörgése. A fiú dühösen ült fel, és csapott rá a ketyerére, mire az ütése alatt darabokra tört. Ez után Arisára nézett, aki arca elé kapta kezeit. Megijedt, nem akart még egy pofont. - Nyugalom drágám. - Eltolta az útból a lány kezeit, majd szájoncsókolta Arisát, közben átkarolva a testét ülésbe húzta őt. Ekkor vette észre, hogy a lány teste még mindig forró, s ez végre elültette a fiú szívében az aggódás spóráit. - Arisha... te tényleg beteg vagy, és még bántottalak is - remegő hangon vett egy levegő, majd folytatta - Sajnálom, figyelj… El kell mennem. Kibírod? - kérdezte aggódva a fiú. Arisa csak némán bólintott. - Akkor gyere! - mondta parancsoló hangon, majd felhúzta a lányt, és elsétált vele az ajtóig, majd egy létrán fel a padlásra. Ott, ráfektette Arisát a kanapéra, s lement néhány cuccért, ami jelentette a takarót, pár tiszta ruhát, ételt, és italt... stb. - Maradj itt!..  és ha arra jövök haza, hogy leégetted a házat, és te túlélted, megfolytalak! - ezzel magára hagyta a beteg lányt

Arisa megpróbált tájékozódni odafent, de.... most nem igazán fogta fel a dolgokat, jelen állapotában, de az volt számára a legnagyobb öröm, hogy észrevette egy érdekes dolgot. Ez volt a TV-t, amit valahogy sikerült is bekapcsolnia, és bár a lány most nem igen tudott arra összpontosítani, mégis jó volt a vidám rajzfilmek zenéjére elaludni.

Ez az óra ugyanolyan eseménytelen volt, mint a többi, főleg Thomas számára, akinek a szíve jobban húzta Arisához, mint ide, az unalom posványába. De hát mit tehetett? Neki is kell tanulnia.

 - És akkor a cosinus-sinus...

Thomas csak ezt tudta felfogni a tanár szövegeléséből, s csak arra tér magához, hogy egy női hang megszólította. A hang gazdája, ott ült mellette a padon, keresztbedobva lábait, és eszeveszetten vigyorogva a fiúra. Borzalmas egy nőszemély volt: több kiló smink, lila körmök, hosszú szőke haj, rózsaszín fodros szoknya, fekete bokáig érő bakancs, és kék kötött pulóver. Ez alkotta a lány összképét.

 - Thomas biosz óra jön, ébresztő - csiripelte, mire a fiú felemelte nyúzott fejét a padról.

 - Fárasztó napom volt - mondta a fiú

 - Mesélj! - ugrott be mellé a lány, egy szabad ülésre, s ekkor megcsörrent Thomas telefonja. SMS-e jött. A fiú, pedig már nyúlt is érte de a lány kikapta a kezei alól a tárgyat, és mintha az övé lenne nézegetni, kezdte.

 - Add viss...

 - Ki ez a rém? - kérdezte a képernyőn szereplő Arisa alvó képét bámulva. Thomas arcán most már teljes mértékben kitükröződött a felgyülemlő harag. Már el is képzelte Ildi arcát, mint táblatörlő rongy.

 - Ildi. Add ide a telefonom - mondta még némileg higgadt hangon. - Kérlek.

 - Ha megmondod ki ez a széplány... - mondta gúnyosan mosolyogva a csaj, megvillantva tökéletes fogsorát.

 - Ő a csajom.

Thomas kikapta telefonját a ledöbbent lány kezéből, majd zsebre vágta.

 - Ő? Milye van Ő neki, ami nekem nincs?!

 - Szilikon mentes mellek, kedvesség, és odaadás, szép mosoly - sorolta az ujjain számolva Thomas a dolgokat. A lány erre felkacagott, majd átkarolta a fiút.

 - Nagyon szellemes vicc volt ez! - suttogta - Hol fotóztad le a kiscsajt? Az állatkereskedésben?!

Na Thomasnál itt pattan el az a bizonyos húr, s pár másodperc múlva Ildiko sikítva ugrott le róla, idegesen markolva a karját, mibe a dühödt fiú bele állította körzőét. - Ezt most miért csináltad?

Sipákolására a többi gyerek is felfigyelt, s egyik másik arcára még egy mosolyt is csalt ez a látkép.

 - Hát - kezdett bele Thomas - Mert az a csaj, akinek még neve is van, nem egy állat, és nem hagyom, hogy bárki is sértegesse, főleg nem egy olyan nőszemély, mint TE! Picinyem - mondta lassan, és tagoltan a fiú, s mintha mi sem történt volna, előbogarászva biológia könyvét, tanulni kezdett a maradék két percben.

Arisa orrát kellemes illatok csapták meg. Este volt, a padlásablakon bevilágító hold megcirógatta arcát, s a néma csendben hallani lehettet a saját, és még valaki szívének dobbanásait.

A lány lassan felnyitotta szemeit. Most már élesebben látta a tárgyak körvonalait.

 - Jobban vagy? - Csendült fel Thomas hangja, s ez úgy hatott a néma csendben, mint egy pisztolygördülés. Arisa hirtelen nem tudott mit reagálni. Mondhatta volna azt, hogy igen, de akkor hazudna, vagy azt, hogy nem, akkor viszont csak idegessé tette volna a fiút. Végül mégis az őszinteség mellett döntött, és kijelentette, hogy nem, nincs jól. Thomas érezte, hogy ezt a választ kapja, és már előre felkészült.

            1. lépésként a fürdőszobába vitte a lányt, és bedugta a hideg zuhany alá, hogy kicsit levigye a lázát. Átkozta is a gyógyszereket, amiért nem hatottak.

            2. lépésként adott neki pár meleg ruhát, amit még hazafelé menet vásárolt be neki. Nem is egy helyen néztek rá furcsán, mikor betért egy-egy fehérnemű boltba, fiú létére, melltartókat, és tangákat venni, majd

            3. lépésként elmélyülten, vágyakozva, és teljesen elfolyva bámulta az öltözködő Arisát.

            4. lépésként megetette őt, az általa készített görögsalátával, és krumplipürével.

            5. lépésként, pedig új ágyneműt húzott fel a hálóba, lecipelt pár dolgot a padlásról, és lefektetve Arisát az ágyba mellébújt.

 - Milyen volt... ? - nyögte a lány, a Tom & Jerry bámulása közben. Thomas ráemelte tekintetét (melyet eddig a TV-n tartott), s keserűen elmosolyodott.

 - Semmilyen. - mondta bátortalanul ölelve a lányt, amit ő maga is érzett, és hagyta, hogy a fiú magához húzza megfáradt testét. Félt tőle, de mégis, Thomasnak olyan jó meleg volt a teste, ő meg még mindig fázott. Hirtelen teljesen ösztönösen megragadta a fiú pólóját, és testét az övéhez paszirozta, aminek Thomas a legjobban örült.

 - Megmondod, hol voltál? - kérdezte.

 - Persze. Tanulni… - mondta mosolyogva a fiú - De inkább maradtam volna melletted.

Arisának tetszett ez a hirtelen gyengédé vált hangnem. És ösztönösen hozzádörgölte testét a fiúéhoz. De úgy mintha attól félne, az elszáll mellőle, és helyébe lép a keserű magány. Mert a történtek ellenére Arisa nagyon szerette őt, az örült fiút, hisz ételt kapott, meleg otthonban lakhatott, és a fiú is megpróbálta szeretni, a maga zavaros, beteges módján. És neki ennyi odaadás elég volt. Vagy csak pár kedves szó. És Arisa ott, abban a pillanatban, boldogabb volt, mint valaha.