27. rész
Árnyéklány 2006.09.16. 19:50
-Biztos,jól vagy?-kérdezte Rahne a Nagy Szökés estéjén-Olyan nagyon fehérnek tűnsz.Ne szóljak Ciklonnak vagy valami?
-Semmi bajom,nyugodj meg.Csak nem vagyok éhes.
-Rendben.Te tudod.Én mindensestre megyek.Ne hozzak fel neked valami kaját?Éjszaka aztán majd csaphatunk egy külön kis bulit magunknak.Mit szólsz hozzá?Majd eldumcsizunk meg minden.
-Egy angyal vagy,de komolyan nem vagyok éhes,köszönöm.És túlságosan is fáradt vagyok egy éjszakai bulihoz.
-Rendben.Szia!
Megvártam amíg Rahne kisétál a szobából,majd kipattantam az ágyból,előkerestem a bőröndöm.Éppen néhány ruhát dobáltam bele,mikor befutott Kitty.
-Kész!Én erre nem vagyok képes!Ez nekem már sok!
-Jaj,dehogyis!Jók leszünk,hidd el!És sikerülni fog!Nem fogják utálni a mutánsokat!Gondolj erre!
-Rendben,oké.Megértettem.A mutánsok.Azok mi vagyunk..
-Minden rendben,Kitty?Olyan furi vagy.Mint aki bekattant.
-Nem kattantam be!De egyszerűen őrültség amit csinálunk!
Akkor teleportál be Kurt a szobába.
-Én kész vagyok!Akár indulhatunk is.De azt még mindig nem értem,miért nem tudunk vacsora után indulni.Éhes vagyok!
-Majd a vasútállomáson eszel valamit.Egyébként én is kész vagyok,meg szerintem már Kitty is,de Kitty totál becsavarodott.
-Nem csavarodtam be!-ordított Kitty.
-Jó,nyugi!Ha ordibálsz mindenki meghallja!Most komolyan,Kurt!Te láttad már ilyennek?
-Nem.
-Ide figyelj,Kitty.Nem tudom,mi ütött beléd,de azt ajánlom legyél normális de nagyon gyorsan,mert különben nagyon meg fogod bánni!
-Jól van,jól van!Nem kell úgy viselkedni velem,min egy óvodással!
Szerencsére Kitty ezután már teljesen normális volt.Az intézetből sikerült kijutnunk úgy,hogy senki nem vett észre minket,ami szitén nagy szerencse volt.
-És most?-kérdezte Kitty,mikor már kint voltunk az utcán.
-Mondjuk eltelportálhatnánk az állomásra,ugyanis már nagyon éhes vagyok!
-Nem!Nem teleportálhetunk pont most!Mert akkor az emberek még jobban megutálnak minket,nekünk pedig pont az ellenkezője a célunk!Vagyis egy taxit fogunk fogni!
Épp jött is arra egy,szóval gyorsan leintettem.
-A vasútállomásra legyen szíves!
-Hát ti gyerekek,miért mászkáltok ilyen későn egyedül?
-Bulizni megyünk.Tudja,az egyik jó barátom New York-ban lakik és egy fergeteges bulit fog csapni.De a szüleink nem tdunak róla..szörnyen régimódiak!-mondtam és megforgattam a szemem.
-Olyan ismerősek vagytok nekem...Talán a lányom iskolájába jártok?
-Elképzelhető.De tudja a szüleink híres...híres..ööö..izé..orvosok.Igen.Lehet,hogy a tévében látott minket néha.
-Lehet.Akkor irány az állomás.
Ahogy megérkeztünk az állomásra,Kurt rohant a büfébe.Kitty és én gyorsan utána siettünk.
Vettünk egy-egy üdítőt és egy-egy hambugert.Vidáman szürcsölgettem a kólámat,mikor a tévében megint minket mutattak.Egy pillanatra megdermedtem.És egyre több ember kezdett mutogatni ránk és összesúgtak a hátunk mögött.
-Indulnunk kellene-mondta Kitty.-Mielőtt megint kezd ődik minden elölről!
-Egyetértek.
Gyorsam kiszaladtunk a büfébe,és felpattantunk a vonatra.
-Ez meleg volt-mondtam és eldőltem az ülésen.
Körülbelül egy óra múlva meg is érkeztünk New York-ba.Nem sok időnk volt nézelődni,ugyanis szinte rögtön indult a washingtoni vonat.
Már kezdett hajnalodni,mire odaértünk.Kurt és én már aludtunk is,Kitty-nek kellett felébresztenie minket.
-Eddig minden oké volt.És most?-kérdezte Kurt.
-Erre még nem is gondoltam,hogy mit csinálunk,ha ideérünk.
-Hát ez remek!-mondta Kitty és leült egy padra.
-De kereshetnénk egy hotelt,hiszen nem tudom meddig fog ez az egész tartani.
Ebben mindketten egyetértettek.A vasútállomástól nem messze találtunk is egy jó kis hotelt,és elhatároztuk,hogy ott fogunk megszállni.
-Elnézést,két szobát szeretnénk!-mondtam a portásnak.
-Rendben.És meddig óhajtanak itt maradni?
-Azt még nem tudjuk.Tetszik tudni,a nagymamánkhoz jöttünk.Szegény nagyon beteg.
-És hol vannak a szüleitek?
-Otthon,hát hol máshol lennének?Mármint..úgy értem..majd valószínűleg utánunk jönnek.Csak még nem tudjuk mikor.
-Rendben.Itt vannak a kulcsok.A 254-es és 255-ös szoba.Kellemes időtöltést!
-Köszönjük!Viszlát!
Rohantunk is volna fel a szobánkba,ha nincs velünk 3 hatalmas utazótáska.Amint elfoglaltuk a szobánkat Kitty-vel le is dőltünk az ágyra,hogy kipihenjük magunkat éjszakára.Amikor ugyanis el kellett hitetnünk az egész világgal,hogy a mutánsok nem is olany gonoszak,mint azt sokan hiszik.
-Nem gondolod,hogy írni kellett volna egy cetilit Jean-nek vagy valakinek,hogy eljöttünk?-kérdezte Kitty félálomban.
-Ne aggódj!Hamarosan úgyis megtudják.Vagy majd telefonálnak!-mondtam én is,majd elaludtam.
|