Reggel mikor felkeltem, az ágyam mellett egy dobozt találtam. Kinyitottam és egy fekete ruhát találtam benne. A saját egyenruhám! Rahne akkor jött be a szobába. Valószínüleg a fürdőben volt, mert egy törülközőt szorongatott.

-Jó reggelt! Azt a Prof. küldi.- mutatott a ruhára.- Öltözz, mert mennünk kell edzeni.

Gyorsan felöltöztünk, és rohantunk a Danger Roomba.

-Épp időben.- súgta Bobby.

-Jól van kölykök, befelé! Elektro, ma te fedezed az új lányt.- jelentette ki Logan.

-Az nem lesz jó ötlet! Mi van, ha levizez? Teli vagyok elektromossággal! Úgy kisülök, mint a pinty!- problémázott az érintett.

-Nyugi, majd figyelek, nehogy egy csepp víz is hozzád érjen, hogy ki ne süljön a bájos pofikád!- mondtam, mire mindenki kuncogásban tört ki.

-Jól van, elég legyen!- szólt közbe Logan.- Hol van Napfolt? Nem látta valaki?

-Hazament a hétvégére, ma este jön vissza.- adta meg a választ Sam.

Végül aztán elkezdtük az edzést. Egész jól ment, bár Ray folyton rémüldözött, hogy vizes lesz. Mikor a negyedik ilyen kijelentés után megkérdeztem, hogy „Fürdeni mégis, hogy szokott?”, megsértődött és csöndben maradt.

Edzés után Rahne-l sétáltunk egyet, és sikeresen meg ismerekedtem Tabithával… Üdvözlésképpen néhány kis robbanógolyót dobott a lábam alá. Először nem értettem, hogy miért kiáltja azt Rahne, hogy „Futás!”, aztán persze rájöttem…miután felrobbantak a talpam alatt a golyók. Tabitha dőlt a nevetéstől, de ő is megkapta: arcon vágtam egy jól célzott víz-labdával. Ezután együtt nevettünk, és csatlakozott a sétáláshoz.

Délután a Professzor magához hívatott.

-Rina, beírattalak a Bayville-i gimnáziumba. Holnap kezdesz.

-Ó, Professzor, nem várhatott volna vele?- kérdeztem rosszkedvűen.

-Na, de Rina!

-Jól van, tudja, hogy nem gondoltam komolyan!

-Tudom, most viszont menj, mert lemaradsz a vacsoráról! Ororo főz, azt pedig kár lenne kihagyni.

-Viszlát Professzor!- azzal elrohantam kajálni.

A nagy rohanásban az egyik kanyarban belerohantam egy fiúba, és a földre estem.

-Auu…- nyögtem, és a fejemet tapogattam.

-Hé, jól vagy?- kérdezte a srác, miközben felsegített.

-Aha, semmi bajom. Bocs, az ütközésért. Nem figyeltem.

-Nem gond. Én sem figyeltem. Új vagy?

-Jah. Rina Kirk vagyok. Vagy más néven Cunami.- és felé nyújtottam a kezem.

-Üdv. Roberto Da Costa. Vagy ahogy a többiek hívnak, Napfolt.- kezet ráztunk.- Jössz kajálni? Úgy hallottam Ororo főz, és az ő főztje isteni.

-Ezt már hallottam! Megyünk?- kérdeztem mosolyogva.

-Aha! Verseny-futás az étkezőig?- kérdezte nevetve, de mikor meglátta az arckifejezésem, gyorsan védekezni kezdett.- Nyugi, csak vicceltem.

Érdekes arcot vághattam…

Robertoval gyorsan összehaverkodtunk, és meg kell hagyni jól is néz ki… Még aznap este egy csomót dumáltunk, de a Prof. elküldött minket aludni, azzal a szöveggel, hogy „másnap iskola”…