Arlie maga módján igyekezett haza a suliból, ám eközben valami megtorpanásra késztette abban a különös térben, melyben most is tartózkodott. A félelem keveredve a halál szagával jutott el elméjébe, mit éppen a szaglószervén fogott fel. Az irányt fordította a fejét, és egy aranykoszorúval keretezett repülőgép sejtelmes alakját pillantotta meg. Rossz érzés kerítette a hatalmába, és tudta a lehető leggyorsabban kell cselekednie, ha nem akar nagy bajt. Gondolatok erejével jutott el levegőben utazó géphez. Majd annak egy elzártabb részében jelent meg a harmadik dimenzióban. Ez történetesen a pilóta fülke volt. A hátuk mögött állt, és látta hogy baj van, nem kellett kérdeznie, a műszerek kétes hangja mindent elárult. Nem igazán értett ezekhez a gépekhez, de ösztönei érezték az itt ülök kétségbeesett riadalmát. Egyetlen pillanatig azon járt az esze, hogy el kell vinnie őket innen biztonságba. Hogy aztán a többi utast halálra ítéljem? Nem, segítséget hozok, és azzal még többet is tehetek értük. Fedte meg önmagát, aztán már a negyedik dimenzióban volt. Talán még gyorsabban érte el a Professzort az intézetben, mint eddig valaha…

* * *

Hóvirág reszkető kézzel fogta meg Kittyét. Kicsit félt, hogy kárt tesz újdonsült barátnőjében. „Hóvirág ne aggódj, abban a pillanatban amint veszély fenyegeti Kittyt, tenni fogok, és Jaen is itt van. Nyugodj meg…” hangzott fel a professzor hangja az elméjében a fehérséget hirdető lányéban. Amaz bólintott, de a nyugalmát megszakító kis bizsergető hangyák idegesítő mászkálása nem csillapodott a gyomrában. Gondolatának egyedültével vált a jéghez hasonló színekben fürdő alakjába, mely akár lehetett volna gyémánt, vagy akvamarin is. Vagy pont jég, de egyik sem volt, ez az anyag egyedül Hóvirág testében fellelhető, és amolyan kristályos szerkezetű anyag, mely a lány testében egy erre mutálódott érhálózatban kering még folyékony állapotában. Ezek az erek közvetlen kapcsolatban állnak a bőrpórusaival, és ennek folytán tudja kijutatni a külvilágba, ahol a folyadékból elpárolog az az ismeretlen lé, mely vízszerű halmazállapotot nyújt az anyagnak, s ekkor válik kristállyá. Hát most Kitty is valahogy efféle kristályos alakban csillant fel. Szemei rendesen meglepettséget tükröztek, de valahol az öröm hangja is feltört belőle.

-Sikerült… - De már Hóvirág magával is húzta a több, mint két méteres kristályokon át, hogy egy másikon lássák meg ismét a mesterséges fényeket a terem átellenes oldalán. Sem Jaen sem a Xavier nem állította meg őket, ezért akadálytalanul tették meg az utat, és sértetlenül.

-Ez csúcs szuper volt még egyszer! – Kiáltotta a barna, ám most inkább hófehér leányzó.

-Professzor! – Jelent meg ezzel félbe szakítva Kitty örömét Arlie. – Nagy baj van. – jelentette ki baljóslatúan. Charles Arlie felé fordult, ki közben őt kereste szemével, amint megpillantotta, nem várt senkire folytatta.

-Egy repülőgép le fog zuhanni,… muszáj segítenünk… Ötszáz ember ül rajta, …és meghalnak…

-Rendben Arlie nyugodj meg természetes, hogy segítünk. – Professzor csendbe burkolta önmagát, és koncentrált. Nem kevés időbe telt, míg észlelte a gépet már meglehetősen közel volt, és már nagyjából mindent tudott, ami kellhet a mentőakcióhoz.

-Arlie mindenkit jutass a New Yorki reptérre. Bestia te is menj velük. – jelentette ki, majd útjára engedte a fiatalokat. 

* * *

Hol is lehetek, és merre juthatok ki innen? Esett kétségbe Vadóc, és futott, hiszen Mágus szorosan a nyomába volt. Hallotta, ahogyan fém botja fülbántóan karcolta folyton a falat, és az a nevetés.

-Chéry hova futsz, előlem nem bújhatsz el. – Vadóc e szavakra lassított, nem nagyon csak épp annyira, hogy Remy látszólag higgye, azt utol fogja érni. Eléggé a hátán érezte a tüdejének működésének jelét, akkor nem befordult a következő sarkon, hanem felfutott a függőleges falra, majd egy szaltót téve Gambit mögé ugrott. Lábát lendületéből megőrzött kis részt Remy hátába fektette bele, ki ezt a fal frontális találkozásaként élte meg. Vadóc lába erősen tartotta ott a húszon éves srácot.

-Engedj el Vadóc, vagy mindketten felrobbanunk. – Jelentette ki a fiatal, s kezében egy izzó kártyalap tűnt fel szikrázva. Vadóc kicsit szorított a bakancsa és Mágus háta közötti helynek kicsinységét, közben közelebb hajolt. Egészen a füléhez.

-Úgy sem teszed meg, ahhoz túlságosan önimádó vagy. – Szinte tajtékzó düh beszélt a fehér tincses lányból, és ezt az ellenfele is megérezte. A narancsos színekben fénylő kártyalap a balra forduló folyosón szállt el, és meglehetősen nagy detonációval vágta a földhöz őket. Remy, aki számított erre előbb állt két lábra, mint a lány. Vadóc háta a falnak szorult, mire feleszmélt mi is történt.

-Nem bántani akarlak Vadóc, csak bemutatni valakinek. – Mondta neki vigyorogva, és továbbra sem engedte el.

-Csak nem a patkányodnak… - Gúnyolódott meglehetősen erősen a lány. Erre Gambit ujjai erősen kulcsolódtak a lány karjára, hogy az felszisszent nem tetszését jelezvén. Látva azonban nem enyhül a fájdalmas szorítás szembe fordult vele alhason akarta rúgni, ám ismét a falnál találta magát nyakát a fémes bot tartotta meg.

-Elég legyen ebből Chéry! – Mágus már korántsem volt vicces kedvében, inkább hűvösen közömbössé vált, úgy vonszolta tovább, hol könnyen, hol nehezen Vadócot. 

* * *

-Vadóc…- Hatolt fájdalmasan e hangok halmaza az éppen magához térő Kurt hallószerveibe. Óvatosan felült, ám nem volt itt idő a kínnal foglalkozni, igaz már csak kevesen voltak maguknál, de Kolosszus meglehetősen sokáig bírta. Most éppen Kurt felé csapott volna, de ebben megállásra késztette két bőréhez hasonló színű csápocska. Aztán már rögtön az egész fémszínekben fürdő lény a hátán volt.

-Állítsd le magadat, ha nem akarsz ilyen cseppfolyós lenni, mint én. Nem hiszem, hogy te jól járnál vele. – Lee hangja sisteregve csobbant fémszínnel az éterbe. S a hatalmas monstrum megdermedt, nem kockáztatott volna.

-Én is így gondoltam. – Közben teste visszanyerte eredeti alakját, ám kezei még mindig folyékony alakban tartotta Piotr-t, vagy magát Piotr-en. Ajakai gúnyos vigyorba húzódott amint Árnyékra pillantott.

-Most pedig leülni. –Szólt rá erélyesen Leexyae, közben nevetés gyöngyözött végig a csatornán.

-Azt már nem… -kezdte Piotr, aztán észrevette azt kis vörös cseppet, mely páncélján indult útnak lefelé a ruházatán. Felső szerelése szép lassan lefolyt róla, és alatta vörös tavacskába rendeződött.

-Kedves bádog emberem a gyönyörű fém bőrödet örömmel fogom atomjaiban megismerni, csak ellenkezz még velem. – Erre azok, akik vele jöttek, kicsit meglepve néztek a lányra. Erre Farkas intézte szavait Ciklonnak.

-Szerinted még mindig csak a húgáért aggódik. – Ororo nem tudott szóhoz jutni az előbbi jelenttől. Ezt a mentalitást nem nézte ki ebből az ártatlan külsejű lányból. Mondjuk ezt a nagy erőt se.

-Hol a húgom? – Folytatta Lee Kolosszusnak szánt szavai az éterben terjedtek el.

-Vadóc hova tűnt? – Kiáltott fel Scott,- Az előbb még itt volt.

Erre Lee figyelme is odaterelődött. Kolosszus szabadulni próbált, de két újabb fém karocska megállásra késztette. Farkas látható idegességgel a levegőbe szimatolt, és lassú határozottsággal lépett arra a folyosóra, amelyen eltűnt Vadóc, és Mágus. Aztán bizonyosságot szerezve futásnak indult, mögötte ott voltak szorosan a többiek. Ekkor Piotr igyekezett lerázni magáról a kis vörös kellemetlenséget, ám az ellenkező gondolatokat jutatott a közszellembe.

-Nem, nem. – Ingatta fejét nemlegesen, majd folytatta. – Bádog ember szépen feláll, és utánuk megy. És én itt maradok a hátán, vigyázok arra, hogy butaságot ne gondolj ki abban coca-cola pléh dobozos fejében. – Mondta különösen mosolyogva - Indulj most. – Utolsó szavai keményen szántva értek célt, és vesztek el Piotr fejének kusza agyvelejében. Felállt, és futásnak eredt, hogy beérje a hátán ülő lány társait. Scott meglepetten pillantott hátra, és egy pillanatra egyensúlyát vesztve tudatosult benne, hogy Kolosszus fut feléjük, akit még mindig sakkban tart erejével Lee. Az említett csak egy mosolyt engedett felé, ezért Küklopsz futott tovább nyomában a furcsa párossal.

* * *

Sikoly, és sírás uralkodott ott, ahova ért a négy fiatal. Árnymacska nem várt addig, hogy feltűnjön a különös idekerülésüknek kérdése az utasoknak, azon nyomban Bobby kezét fogta meg, és kettejüket anyagtalanná téve tűntek el a repülőgép mechanikai térségébe. Addig Arlie egyszerre két utashoz is odasietett.

-Segítünk, nyugodjanak meg… - Kezdte el, de nem tudta befejezni több felől is anyák sikolya hatolt el hozzá. Az utasok ugyanis nem nézték ebben a helyzetben azt, hogy ők mutánsok, csak látták valóban életüket menthetik meg.

-A gyermeket vigye, őt mentse előbb. – Arlienek nem kellett több szó leguggolt, és legalább négy kis gyermeket ölelt magához, majd eltűnt velük aranyszín kíséretében. Ez alatt Hóvirág az ülések egyik csoportjának helyén talpazattól a mennyezetig kristályok elevensége született. Az ott üllő két embert, akik most egymásra dőlve próbáltak megállni, akarta átvinni az ásványokon. Ekkor jelent meg ismét Arlie.

-Biztos, hogy nekik nem esik bajuk? – Kérdezte a kristályos lánytól.

-Kittynek se lett semmi baja. – Válaszolt rá Hóvirág Arlie szemei összeszűkültek.

-Ő Kitty, és ők meg nem mutánsok. Nem tudhatod, hogy velük mi lesz. – Mondta neki aztán Hóvirág fejében felcsendült a professzor hangja. „Hóvirág, Arlienek igaza van, lehet rájuk ez veszélyes. Amíg nem teszteltük a képességedet addig csak magadon használd máson ne.” Hóvirág felfogta a szavak értelmét, és a két embert Arliehez tuszkolta, majd ő maga egy másik képességét aktivizálta, mely az emberi érzelmek felfogásához, és azok kontrollálásáról szólt. Hóvirág itt körülbelül tíz emberre tudta kiterjeszteni, és ők most a hűvös nyugalom jégszín vizében mártóztak meg.

-Bobby meg tudod javítani? – Kérdezte Kitty valahol mélyen a gép hidraulikus vezeték csöveinél.

-Ezt, Kitty?! – kerekedett ki a srác szemei. - Még csodával se tudnám. Azt tehetem, hogy bevonom jéggel a gépet, és ha Jean nem tudja megtartani, akkor előbb az törik szét.

-De akkor az utasokat is rögzítenünk kell a gyerekeket meg Arlienek le kell vinni innen.

-Akkor tegyük, én oda fagyasztom az utasokat az ülésekhez.

Kitty már vissza is vitte az utastérbe magukat. Szemével Arliet kereste, s meg is lelte gyorsan.

-A gyerekeket vidd innen gyorsan. – Az ND-ébe behatolni tudó fiatal nem kérdezett csak tette. Eközben Jégember elkezdte az utasokat oda fagyasztani az ülésükhöz. Hóvirág ezt látva felcsillant a szeme.

-Ebben én is tudok segíteni. – Aztán átszaladt az ajtón a következő osztályra a pilótákat is célba véve. Bobby igyekezett egyszerre megoldani, és hogy a mellkastól felfelé kilátszanak az emberek. Kristályos kinézetű leányzó hasonlóan tett, különös lével elárasztva az utasokat, majd azokból szép lassan elpárolgott a folyadék, és kristály ölelésében védte a védteleneket. Aztán belépett a pilóta fülkébe.

-Uraim, kérem dőljenek hátra. A Kristály járaton biztonságban földet érnek majd. – Mondta majd őket is körül ölelte az ásvány ezen különös csoportja. Aztán kinézett Kittyre.

-Kitty a gépen maradok, hátha kell segítség. – Nem várta meg a lány ellenkező szavait, hanem kristályokkal vonta körbe testét mintegy védőburokként. Ekkor Bobby keze ragadta meg, és erősen megrántotta.

-De Hóvirág… - Kezdte Árnymacska.

-Azt hiszem, tud vigyázni magára. Gyere, ki kell vinned a gép orrára. – Hóvirág még utolsót mosolygott rájuk, majd arcát is elnyelte az ásványok csillanása. Aztán Kitty eltűnt a padlózatban, miután gép orrán jelentek meg. Kitty Jégemberbe kapaszkodva várta, míg barátja végez a feladattal. Aztán… Aztán zuhanni kezdtek. Kitty nem értette hogyan, de tudta tennie kell valamit, mielőtt palacsintává laposodnak a becsapódás erejétől.

-Kitty, Jaen tegyen valamiiiiit!… - Kiabált Bobby. Kitty közben várta a pillanatot, amikor anyagtalanná teheti magukat. Még jobban szorította meg hátulról a fiút.

-Bízz bennem Bobby. – Mondta majd többet nem szólt, erősen koncentrált.

-Mii Kitty mire készülsz? KITTY!!! Neeeeeee.

Aztán becsapódás helyett a földbe süppedtek, akár ha szellemek lettek volna, majd Árnymacska jóvoltából sértetlenül kerültek elő ismét.

-Ezt többet ne csináld, jó. – Szólt Bobby amint megbizonyosodott arról, hogy egyben van még.

-Pedig tök jó volt. – Tört ki Kitty-ből az izgatottság.

-Mond te nem félsz attól, hogy egyszer nem koncentrálsz elég erősen, vagy bármi baj történik, és akkor nem állsz többet két lábra? – Erre az anyagtalan lány szűkre nyitott szemmel vállat vonva indult Jaenhez, és a többiekhez.

Hatalmas robajjal érkezett a repülőgép, és minden bizonnyal hatalmas erővel csapódott volna be, ha Jaen Grey nem tartja meg telekinetikus erejével. A gép gyorsaságát viszonylag jó átlaggal mondhatjuk, lelassította.

-Nem bírom megtartani ez túl nehéz. – Préselte ki erőfeszítéssel ajkai közt a szavakat. Majd térdre rogyott, és gép magatehetetlenül zuhant lefelé. Bár ez nem volt olyan veszélyes magasság csupán tíz méter, és függőlegesen esett meg tehát, nem eshetett darabjaira a fémszerkezet, mint amúgy történhetett volna. A tűz, ami keletkezett volna a gépen, az nem jöhetett létre, hiszen hatalmas jégpáncél hűtötte azt le a lehető legnagyobb sikerrel. Minden sikeresen zajlott le a gép nagyobb sérülést nem szenvedett leszámítva azt, amitől majdnem lezuhant. Amara odaszalad a géphez azon belül is az ajtóhoz, és kezét oda szorítva felhevítette a hűvös anyagot, az vízként folyt szét, és ha ezután tűz akart volna születni végképp meggátolta abban. Majd Bobby-ék is odaértek, és látták megérte a kockázat. Hamarosan megkezdődtek a mentések, ám ekkor a rejtélyes segítők már régen messze jártak. Valahol az Xavier intézet falain belül.

* * *

Hasra esett, olyan taszítást kapott hátulról. Könyökére támaszkodott, és felnézett üres egyszerűen berendezett négyszögletes teremben. Meglepően tiszta volt.

-Chéry, gyerünk állj fel, már várnak rád. – Mondta Gambit, közben ruhája nyakánál felrántotta, és talpra állította.

-Magamtól is megy. – Tette keresztbe karjait melle alatt. Szemei mérgesen nézett a vörös szemű férfiébe. Majd Remy unszolására elindult amerre kellett, ahol valamiféle asztal vagy emelvény állt? Mikor a terem másik végébe ért pont a magaslathoz, akkor hirtelen két ember tűnt fel előtte, persze az előbb még ott sem volta. Vadóc meglepett szemei örömmel töltötte el Magnetot.

-Csak nem ő neki akarsz bemutatni, ő a híres ismeretlen Mágus? – Kérdezte enyhe cinizmussal a hófehér tincses tinédzser.

-Nem, én vagyok az. – Hallott egy ismeretlen gyermekhangot, majd Erik Lehnsherr köpenye mögül előlépett a nyolc éves kislány. Vadóc halk sikolyt engeded szabadjára és hátrálni kezdet, egyenesen neki Mágusnak.

-Te Lee húga vagy. – Hannah csak bólintott, majd olyan mélyen nézett a lány szemeibe, hogy az nem tudta elfordítani fejét.

-Gyere közelebb. – Mondta kislány, majd az asztal szélére lépett. Vadóc közelebb lépett, volt valami simogatóan bársonyos a hangjában, amiért engedelmeskednie kellett. Amint kartávolságra kerültek egymástól Hannah keze Vadóc arcán talált nyugalmat. Hangja fojtott suttogással tört elő ajkai közül.

-Segíts nekem, kérlek. – Vadóc bólintott igenlő fejtartása haját táncra kényszeríttette feje körül.

-Miután segítettél – itt közel hajolt egészen a füléhez, s oda halkan küldte a szavak következő áradatát, s ugyanakkor engedte, hogy ez tudatosuljon a lányban. – Segítek megtudni azt, hogy te ki is vagy. A professzorod szánalmas próbálkozásai ellenére, én már most kész tényekkel tudok szolgálni.

Vadóc szótlan ajkai megremegtek hátrébb lépett, és a szőke angyali lányt nézte. Nem merte elhinni azt, amit az előbb hallott.

-Csak érdemeld ki, - fokozta tovább Hannah, mintha tudta volna, mivel hasson az előtte állóra. – utána megadom azt, amire vágysz…

Percek, melyek órák hosszúságába tűnően nyúltak el. A x-lány csak állt, és nézte az angyalát, annak látta biztosan. Ilyen tekintet csak egy angyalt illethet.

-Mit tegyek? – Egyszerű kérdés volt, és Hannah ekkor tudta, hogy Vadóc már az uralma alatt van, csak mondani kell neki a parancsot.

-Az egykori társaid mindjárt ideérnek. Halálos érintéseddel lopd el az erejüket.

Vadóc elsétált Remy mellett, és megállt arra nyíló csatorna folyosója felé melyen felbukkannak majd a társai. A volt társai.

-Gambit – Szólt Magneto az ott tartózkodó emberéhez. – Te fogsz ügyelni rá, és a másik kettőre is.

-A legnagyobb örömmel. – Mondta közben ajkaira gúnyos mosoly ült ki majd megfordult, és nézte ő is bemutatót.

* * *

Végre látni lehetett az alagút végét, mely kiszélesedett formában nyerte azt el. Lelassított Farkas a mögötte haladókat is arra ösztönözte. Meglepettség szaga egyöntetűen lepte el a kis szobaféleséget, ahogyan beléptek az újdonsült vendégek. Vadóccal találták szembe magukat.

-Vadóc jól vagy!  - Kiáltott fel egyből Kurt, és felé indult volna, de a lány nézése fél úton megállította. – Vadóc? – Kérdezte immár halkabban. A néven nevezett lány egyszerű mozdulattal oldotta le az x-emblémás övét, és vállairól is letépte a professzor intézetét jelképező jelt.

-Mire készülsz kölök? – lépett közelebb Logan, ám tudta ebből balhé lesz. Érezte a levegőben. Ezzel egy időben Gambit nevetni kezdett. Vadóc lassú kimért mozdulattal lehúzta a kesztyűjét mindkét kezéről, majd vállánál lévő hasítéknál szakította le az egyenruhája ujját mindkét oldalon.

-Határozottan jobban áll Chéry. – Vadóc oldalt pillantva nézett Remy-re, s tekintetében nem volt semmi vadóc, kedvesség. Aztán szavak nélkül futni kezdett egykori barátai felé, és támadóan ugrott a magasba.