Ismét verőfényes hajnal köszöntötte Bayville lakóit. Ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb, gondolták sokan, ahogy az égre néztek a reggel munkába igyekvők. A felnőttek számára ez nap ugyan olyan volt, mint a többi. Felkeltek, megreggeliztek elmentek dolgozni majd délután hazamentek. De ott voltak a felnőttek mellett a gyermekek. Nekik ez a nap sokat jelentett. Ma az iskola bezárta kapuit. A nyári szünet egy teljes hónappal hamarabb kezdődött. Oka a renoválás volt. Bár ez nem lett volna elég ok a hamarabbi zárásnak. Az iskolában ugyanis történt egy baleset, ami akár tragédiába is torkollhatott volna. Kelly igazgató, eddig meg nem indokolt okok miatt mikor az iskola pincéjében tartózkodott az egyik vízvezetéket tartó cső meglazult és eltalálta az őt. Sokan csodának tartják megmenekülését. Persze a diákok örülnek annak, hogy az iskola hamarabb bezár. Az iskola előtt tartják az évzárót, mert már elkezdték a renoválást.
- Az év nem ment zökkenőmentesen, mint már mondtam gyerekek, ezért az iskolát bezáratom addig, amíg teljesen át nem vizsgálják – Kelly igazgató nem volt éppen a legjobb bőrben. Karja be volt gipszelve, a feje be volt fáslizva, és nagyon sápadt volt - Szeretném, ha senki sem menne az iskola közelébe. Még a pályát sem közelítenétek! - hangja erre a mondatra újra megkeményedett és parancsolóvá vált.
- Én vissza sem akarok jönni ide, se nyáron, se semmikor - szólalt meg a középső sorokból Kitty Pryde.
- Teljes mértékben egyetértek veled Kitty - helyeselt Kurt.
- Bírjátok már ki ezt a kis időt! - szólt rájuk egy tanár, aki két sorral hátrébb állt.
- Akik végeztek az iskolánkban, sikerekben gazdag folytatást kívánok nekik… És most mindenki elmehet. Jó nyarat kívánok mindenkinek!
Az utolsó mondatot már senki sem várta meg. Mindenki rohant el innen az iskolából, ahova egy jó darabig nem akartak vissza térni. Utolsónak távozott Jean és Scott.
-Hát ennek is vége van - mondta kissé bátortalanul Scott
- Vége van -motyogta magában Jean
- És most mihez fogsz kezdeni? Úgy értem, hogy hova szeretnél menni, tovább tanulni.
Ahogy sétáltak a parkoló felé úgy egyre merültek bele a beszélgetésbe.
-Még magam sem tudom, hogy hova megyek. Talán a Harvardra. Ott tanult Ororo is, úgy tudom.
- Teljesen mindegy hova mész akkor is elmész és ez már eleve szörnyű- szomorkodott Scott.
- Téged sohasem hagynálak el- mondta Jean és megfogta Scott kezét. Mind a ketten elpirultak és szótlanul mentek tovább.
A parkolóban Kitty és Kurt állt.
- Nem igaz. Hol vannak a kocsi kulcsaim?
- Már megint elhagytad őket?
Ekkor érkezett a kocsihoz Robbancs és Jégember.
- Na, miért nem indulunk?- kérdi Tabitha
- Kitty elveszítette a kocsi kulcsot- okította ki Kurt
- Nem veszítettem el a kulcsomat. Csak éppen nem találom őket. Na! Meg is van.
Ekkor ment el mellettük Ororo egy terepjáróval, aki az újoncokat vitte vissza az intézetbe.
- Gyerünk! Lemaradtok az edzésről!
- Gyerünk már Kitty! Nem akarok lemaradni az első komoly edzésemről- sürgette Bobby
- Jól van, na! Befelé a kocsiba.
Az úton vissza felé az intézetbe.
Elől ment Jean és Scott. Mögöttük haladt Kitty és a többi mutáns.
- Na látod nem fogunk elkésni, mert még Scott-ék is csak itt tartanak.
- Jól van, na.
Jean kocsijában.
- Jean el kell neked mondanom valami.
- Hallgatlak Scott.
- Nos. Ezt már régen el akartam mondani, de nem mertem, vagy mindig közbe jött valami.
- Scott a lényeget!
- Nos, Jean én…
Scott megállt a mondandójával, mert hirtelen megijedt. Jean a fejét fogta mindkét kezével és a szeme csukva volt. Nyöszörgő hangot adott ki. Scott egy pillanatra megijedt. Jean kinyitotta a szemét és könnyes szemmel nézett Scottra. Scott a megkönnyebbülten nézett rá majd előre pillantott. Egy kamion közeledett feléjük. Jean-nek csak annyi ideje volt, hogy elrántsa a kormányt. Iszonyatos erővel csapódtak a neki egy fának. A kocsi motorházteteje égett. Scott kinyitotta a szemét. Homályosan látott. A vezető ülésre nézett, ahol Jean-nek kellett volna ülnie, de nem volt ott. Nem bírta kinyitni az ajtót ezért szeméből kilőtt egy rubinvörös nyalábot. Az ajtó szinte kirobbant. Első gondolata Jean volt. Mielőtt még körülnézhetett volna megérkezett Kitty a kocsijával. Mindannyian meg voltak rémülve és kiszálltak.
- Hol van Jean? Nem látjátok, hol van? Kizuhanhatott a kocsiból.
Bobby odafutott a kocsihoz és elállította a tüzet. A kamionos ekkor ért oda melléjük.
- Jól vagytok gyerekek? -kérdezte ijedten.
- Jól vagyunk. Tessék elmenni innen már mi is eltudjuk, intézni a dolgokat. Kérem - győzködte Tabitha
- De a rendőrség.
- Nem hívjuk ki őket, de most kérem, menjen.
- Biztos? Nem esett senkinek sem baja?
Amíg Robbancs győzködte a rendőrséget Scott megtalálta Jean testét. Ott hevert az avarban élettelenül.
- Kurt, gyere ide! Itt van Jean.
- Itt vagyok. Add ide nekem el teleportálom az intézetbe.
- De…
- Semmi de. Menj és elviszem. Az élete is múlhat rajta
- Rendben. Vidd!
Még abban a pillanatban el teleportált Kurt és Jean. Scott keserű szájízzel gondolt barátjára.
Az intézetben.
Scott meg sem várta, hogy a kocsi megálljon azonnal kiszállt belőle és a professzort kereste. Kurt várta az előtérben és megmondta neki, hogy hol vannak.
A többiek is utána mentek, de ők megvárták, míg a kocsi megáll. Scott lefutott a gyengélkedőre. Ott Farkas állt Bestia társaságában. Aggódó képet vágtak, és amikor meglátták Scott-ot még keserűbb képet, vágtak.
- Ugye jól van? -kérdezte aggódva Scott.
- A professzor sem tudott biztosat mondani. –mondta Logan és most, mintha az ő hangjában is együtt érzés hallatszana.
- De…
- Még szerencse, hogy itt maradt Mrs. Watson egy napot. Így még nagyobb az esélye annak, hogy nem lesz semmi baja - torkollta le Hank Scottot.
A mennyezetről ekkor csúszott le Kitty Tabithával és Kurt is ekkor teleportált le Bobbyval.
- Hogy van? -kérdezte Kurt
- Még nem tudunk semmit - felelte bánatosan Scott.
- Meséljetek el mindent, hogy mi történt - kérlelte Scott-ot Hank
- Nos éppen beszélgettünk Jean-nel. Minden rendben ment, de egy pillanattal később mikor ránéztem már a fejét, fogta. De amilyen hamar jött olyan hamar el is ment a fájdalma.
- Fájdalma? -kérdezte Logan
- Igen. Én ezt tudtam levenni az arcáról. Aztán meg könnyes szemmel rám nézett. Innen már ti is tudjátok, hogy jött egy kamion, de Jean még idejében elfordította a kormányt. Nekiütköztünk egy fának…
Ekkor lépett ki a professzor és Mrs. Watson.
- Hogy van Jean, professzor? -sürgette Scott
- Remekül. Egyvalaki be is mehet hozzá.
Scott elhallgatott, majd Logan rátette a kezét a fiú vállára.
- Menj csak öcskös.
Scott a férfire nézett, majd a többiekre. Mind bólintottak. Scott könnyes szemmel egy köszönömöt mondott majd bement.
- Nos. Mennyi az idő. Úgy látom, hogy edzeni fogunk a holoszobában. Nyomás. Öt perc múlva szeretnék mindenkit ott látni - váltott témát Logan
- Jaj, ne már! -sóhajtottak fel mindannyian.
A holoszobában.
- Nos itt van mindenki? - kérdezte Ciklon. Nem kapott választ kérdésére.
- Akkor mutánsszámlálást lesz. Bobby? Kitty? Kurt? Tabitha? Samuel? Ray?
Mindenki igennel válaszolt a kérdésre.
-Sajnos ma csak ennyien leszünk, mert Vadóc elutazott, Jean balesetet szenvedett, Scott meg vele van. Nos, a feladataitok. Én leszek a célpont. Mindegyikőtök kap egy matricát. Ezt kell rám ragasztani. Akinek ez sikerül az lesz a nyertes és a vesztesek neki fognak főzni egy teljes hétig.
- Ebbe benne vagyok. – ujjongott Tabitha.
- Remélem Kitty nyer, mert a főztje borzalmas. –gúnyolódott Kurt.
- Hé! – szólt rá Kitty.
- Na gyerünk. Én vagyok a célpont. Kezdjük.
Ebben a pillanatban a terep megváltozott. Egy dombos, sziklás tereppé változott a terem. Ciklon felrepült. A mutánsok elhelyezkedtek és elindultak. Ciklon maga körül hatalmas szelet teremtett gömb alakban. Ágyúgolyó egyből célpontba vette őt. Elrugaszkodott a földtől és elindult felé hatalmas erővel. Mikor bekerült Ciklon szelébe az egy kicsit lelassította, de amikor már csak egy méter választotta el őt tőle, nem tudott tovább menni. Ágyúgolyót elkapta a szél, ami egy ideig reptette, majd kidobta őt onnan. Samuel fejét vakarva nézett fölfelé. Ciklon erőteljes kisugárzása zavarba ejtette.
- Na mi van? Hagy lássam, mit tudtok – ingerelte őket Ciklon
Tabitha kilépett az egyik kőtörmelék mögül. Kezében fény golyócskák jelentek meg, majd azokat mind Ciklon felé dobta. A támadásba becsatlakozott Elektró is. Kezéből aranysárga sugár tört elő, ami szintén Ciklont vette célba. Ciklon szeme felizzott. Kezéből két kis villám gömböt engedett ki, de mát túl késő volt. A robbanás túl közel következett be.
- Ezt szerintem egy kicsit eltúloztátok – szólt Kitty
A füst mögül egyszer csak két fehéren izzó szempár jelent meg. Lassan leereszkedett majd széttárta a kezét.
- Most én jövök – szólt kísérteties hangon.
Ekkor lépett be a szobába Farkas. Meglepődött Ciklon viselkedésén, de nem zavarta annyira. Hátrahúzódott a sarokba és csendesen figyelte az edzést. Ciklon kezéből két villám csapott ki majd azok több felé osztódtak. A teremben csak úgy sercegett az energia. Kitty-nek volt a legnagyobb szerencséje. Ő átcsúszott az összes villámon majd lassan közeledett Ciklon felé.
Kurt csak teleportált. Maga sem tudta, hogy hova, de el a villámok, elöl. Ray csak az erejével tudta elcsillapítani a villámokat. Kisebb kisüléseket keltett, ami kioltotta a villámokat. Bobby jégpajzsot emelt maga elé, de azok nem tartottak ki sokáig. Ciklon nagyobb fokozatra kapcsolt. Hatalmas szél támadt. A villámok is nagyobb erősségen működtek.
- Ray célozd a nagyobb villámokat! Hagyd a kicsiket! – szólt oda Kurt.
Ciklon kíméletlenül adagolta a villámokat. Kitty egy széllökettől a terem másik végébe vágódott. Bobby-t elkábította egy villám. Samuel pedig nem mert közbeszólni, mert félt, hogy megint elvágódik.
- Itt nincs rendben valami – morogta Logan. Majd elindult lassan Ciklon felé.
- Logan. Nem… Nem tudom megállítani. Átveszi az irányítást. – mondta erőlködve Ororo miközben hatalmas villám gömb kezdett növekedni a két kezében.
- Ororo, csitítsd le. Képes vagy rá, hiszen az erődet te tudtad mindig a legkiegyensúlyozottabban használni. Harcolj ellene! Ne hagyd, hogy átvegye az irányítást!
- De nem megy. Segítsetek… kérlek!
- Ray, hívd ide a professzort és Scott-ot! Siess! – parancsolta Farkas.
- Megyek.
- Figyeljetek ide. Bármily fájdalmas is lesz, el kell kábítanunk Ciklont. Tudom, hogy nem akarja, amit tesz, de az ereje…
- Értettük – szóltak kórusban a diákok.
Farkas megengedett egy kis mosolyt, de öröme nem tarthatott sokáig. Egy hatalmas villámgömb vette célba. Megdermedt ijedtében. Mielőtt még elérhette volna Kitty odarohant és megfogta a karját. A gömb átment rajtuk, de a terem másik végében hatalmas pusztítást okozott.
-Köszönöm – mondta Farkas.
- Nincs mit - mosolygott rá Kitty
- Figyeljetek. Én elterelem a figyelmét, addig zavarjátok meg –szólt Tabitha – Árnyék fel tudnál teleportálni engem Ciklon fölé.
- Persze.
Kurt megfogta a lány kezét majd eltűntek. Ciklon felett tűntek fel ismét. Tabitha kezéből kis gömböket eresztett ki, amelyek kör alakban találták el Ciklont így robbanáskor hatalmas porfelhő támadt.
- Ray, te próbáld meg elhárítani a villámokat, ha küld. Te fogsz fedezni engem.
Farkas Ciklon felé rohant. Ciklon, akin most látszott, hogy nem ura sem, testének sem erejének felemelkedett. Fagyos levegő járta át a termet. Farkas felugrott, hogy elérje, de nem sikerült neki. Ekkor lépett be a terembe Scott és a professzor.
- Scott! Találd el Ciklont, de ne tegyél benne kárt. Kurt ha Ciklon zuhanni kezdene, teleportáld ide.
- Rendben.
Scott eltalálta Ciklont, aki elájult és zuhanni kezdett. Árnyék oda teleportált elkapta, majd lehozta.
- Vigyük a gyengélkedőbe- javasolta Scott.
- Nem ezt még itt kell elintéznünk. – szólt a professzor.
Odagurult Ciklonhoz majd kezét rátette a homlokára. Nem sokkal később elengedte majd szólt, hogy most már vihetik.
- Scott, Logan, Kitty és Kurt gyertek a dolgozószobába.
Nem sokkal később a dolgozószobában.
- Professzor mi történt Ciklonnal és Jean-nal? –kérdezte Scott
- Azon vagyok, hogy ezt kiderítsem, de ez nem lesz olyan egyszerű.
- Mi okozhatja az erőingadozásokat? Lehet ezt már tudni? –kérdezte Farkas
- Sajnos ennek több oka is lehet. Az erejük növekedése, egy estleges ciklus, időjárás vagy bármi. Ezt kell kideríteni. Most kérlek titeket, hogy mennyetek vissza a szobátokba, amíg nem szólok.
-Professzor
-Igen, Kitty?
-Nem lehet, hogy ez valami más, mert…
-Mit tudsz Kitty. Ne rejtegesd a gondolataidat.
-Nos tegnap este mikor készülődtem a lefekvéshez a kezem átcsúszott a vizes poháron. Aztán mikor az ágyba akartam feküdni átcsúsztam rajta. Addig csúsztam, amíg el nem értem a Black Bird hangárát. Nagyon megijedtem, de ez az óta nem fordult elő.
- Ez igen különös, nem gondoljátok? – szólt Kurt
- Lehet, hogy ez csak a női mutánsokat támadja?- kérdezte Logan
- Tudjuk, hogy a nőknek az megszokott…
- Ez nem az
-De…- próbálta folytatni Scott
- Ez nem az, nem érted meg?! - förmedt rá Kitty.
Abban a pillanatban megremegett a föld és a fények ki-be kapcsolódtak.
- Kitty ezt mióta tudod? – kérdezte Logan
- Ez nem ő, hanem mások – egészítette ki a professzor- Ki a bejárathoz!
Mire kiértek ott állt Wanda és Lance. Semelyikük sem volt valami jó állapotban.Wandáról patakokban csurgott a víz és falfehér volt. Lance táskás szemei a kialvatlanságról árulkodtak, és a fejét fogta a jobb kezével. Kitty azonnal odarohant Lance-hez.
- Mi keresetek ti itt? – vonta őket kérdőre Scott elég ingerült hangon.
- Nyugodj meg napszemcsis. Még a végén vörösebb lesz a képed, mint a szemed - nyöszörögte ki Lance.
- Mondjátok, miért jöttetek ide? -kérdezte a prof.
- Professzor kérem, segítsen. Tegnap az erőnk mintha meg gajdult volna. Lance folyamatosan erősödő földrengéseket keltett én meg a körülöttem lévő dolgokra és személyekre lettem veszélyes.
- Logan kérem, készítse elő a legalsó szinten a mentális gömböket! - kérte a professzor.
- Rendben.
- Miket? – kérdezték kórusban a többiek.
- Gyertek le velem az alagsorba ott mindent, elmagyarázok.
Az alagsorban.
- Nos gyerekek ezek a gömbök képesek felfogni a mutáns erejét. Az erő nem jut ki a gömbből csak akkor, ha az illető igen hatalmas mentális energiát birtokol.
- Akkor itt lesz elhelyezve Jean, Ororo, Wanda és Lance?- kérdezte árnyék
- Ahogy mondod. De sajnos meg kell kérnem, hogy Kitty is fáradjon be egy kamrába.
- De professzor…
- Sajnálom Kitty. Ezt az óvintézkedést, muszáj megtenni a biztonságod érdekében. Kurt kérlek, szólj Bestiának és Mrs. Watsonnak, hogy fáradjon ide. Állandó felügyeletre lesz szükség. Én pedig megpróbálok keresni a Cerebro segítségével.
Fél óra múlva a kabinoknál.
- Itt vagyunk professzor. Hivatott? – kérdezte Scott.
- Igen. Itt van mindenki?
- Itt vagyunk - szólt Kurt.
- Megkérlek titeket, hogy mennyetek el erre a koordináták által megjelölt helyre. Ott találtam egy erőforrást, ami igen különös volt. Lehet, hogy az okozza a gondokat. Siessetek! Az állapot, ami itt uralkodik szörnyű.
A gömbökbe be volt zárva Ororo, Jean, Wanda, Kitty és Lance. Ciklon szeme fehér volt és körülötte szél fújt. Nem tudta abba hagyni, de legalább most ura volt testének, bár igaz, hogy néha rájött a fejfájás és akkor orkán szél csapott fel. Jean összegömbölyödött, a gömb közepén lebegett és a fejét fogta. Wanda körül kis fénycsóvák köröztek, amelyek ki akartak jutni. Kitty és Lance egymás felé fordultak és kezüket a gömbre helyezték. Mintha meg akarnák érinteni egymást, de ez nem sikerült a gömbök miatt.
- Megteszünk mindent, Charles – szólt Logan majd elindult a hangár felé.
- Hamar visszajövünk – szólt Tabitha majd a többiekkel Farkas után ment.
A csapat név szerint Farkas, Árnyék, Küklopsz, Jégember, Robbancs és Ágyúgolyó beszálltak a gépbe. Küklopsz volt a pilóta és Árnyék a segédje. Farkas a koordinátákat táplálta be és a komputert figyelte. Pár órás út után a Szahara egy sziklásabb részén szálltak le.
A szél nem fújt, de a fekete ruhákban kíméletlen volt a hőség.
- Valahol erre kell lennie egy bejáratnak – morogta Farkas.
- Biztosan a föld alatt van - mondta Jégember.
- Akkor keresnünk kell egy bejáratot - Szólt Küklopsz.
-Az órákba is beletelhet-mondta Árnyék.
Percekkel később Robbancs belebotlott egy kőbe.
-Jól vagy? -kérdezte Farkas
- Én rendben vagyok, de az biztos, hogy nyomra akadtam.
- Engedj oda! -mondta Farkas
Egy egyszerű vágással átvágta a fém ajtót, majd leereszkedtek a sötétbe. Ott egy romos folyosón találták magukat, ami háromfelé vezetett. Farkas szimatolni majd így szólt: Robbancs és én a jobb oldali alagúton megyünk. Scott, te Ágyúgolyóval mész a középsőn és a baloldali Kurtté és Bobbyé. Ha valami baj van a kommunikátoron elértek engem. Indulás!
Mindenki szó nélkül elindult a maga kijelölt útján. Ahogy Küklopsz és Ágyúgolyó haladt a sötétbe az-az érzésük támadt mintha figyelnék őket. Tízpercnyi séta után az alagút bezárult.
- A francba! Most fordulhatunk vissza- dühöngött Scott
- Nyugi Scott, min…
Nem tudta végig mondani, mert egy vörösen izzó szempár bukkant fel a sötétben, majd lassan kirajzolódott egy hatalmas test. Scott nem akart támadni, amíg nem ismeri szándékait, de miután szeméből vörös gömbök csaptak elő ő sem volt rest visszatámadni. Sajnos a lézere lepattant a mutáns izmos testéről. Ágyúgolyó pedig teljes erőből megindult a mutáns felé, de ő egy kézmozdulattal a falhoz vágta. Eközben Tabitha és Logan sem talált semmit. Egy széles folyosón haladtak végig. Leszakadt vezetékek, széttört üvegek, és alkatrészek hevertek a földön. Az alagút végén megláttak egy kékes fénnyel vibráló szerkezetet. A gépezetben egy mutáns volt. Kopasz fejjel kissé nagy koponyával és halál fehér bőrrel rendelkezett.
- Megölöm!- horkantott fel Farkas
- Ne! -kiáltott fel Tabitha - Nem tudhatjuk, hogy neki milyen szerepe van ebben a kalamajkában.
- Igazad van.
- Inkább gyere, futtassuk át ezeket a számítógépeket.
Eközben Scott ás Samuel elszántan harcolt a mutánssal.
- Scott, vedd le a szemüveged! Így nem jutunk semmire. Péppé fog verni minket.
- De beomolhat ez az egész kóceráj.
- Igaz, de akkor találjunk ki valami, mert ez így nem lesz jó. Túl erős. A mutáns ekkor felkapta Scottot és elvágta a másik oldalra.
A gépezetben lévő mutáns szeme kinyílt és a két furcsa egyént kémlelte. Szemeit Farkasra meresztette. Farkas furcsán érezte magát majd hirtelen Robbancsra támadt. Hála istennek még idejében félre ugrott – Farkas mit csinálsz? -kérdezte rémülten- De ekkor döbbent rá, hogy a gépezetben lévő mutáns irányítása alá került. Kezéből robbanó gömböcskéket küldött ki, ami körülötte mindent felrobbantott. Logan ismét a régi lett.
- Sajnálom - Mondta Logan
- Semmi baj.
- Szólni kell Kurtéknek, vagy Küklopszéknak, hogy kapcsolják ki a generátort.
Miután ez megtörtént, megnézték azt az egy-két gépet, ami épen maradt.
- Nézd Kurt, itt a vezérlő szoba – szólt Bobby
- Akkor bemegyünk. Azzal beteleportált és belülről kinyitotta az ajtót.
- Itt kell valahol lennie a főkapcsolónak.
- Meg van.
És akkor Loganéknél elsötétedett minden. A mutáns, aki Samuelt és Scottot támadta elájult.
Másnap az Intézetben.
Logan a dolgozószobában van a professzorral.
- És miután újra világosság lett, a mutáns már nem volt a gépben, de azt sikerült kideríteni, hogy több száz mutáns volt a kiszemeltje. Tudatosan szemelte ki őket.
- Nagyon furcsa. Hatalmas mentális ereje lehet. Úgy érzem, hogy fogunk még vele találkozni és akkor sokkal nagyobb nyomokat fog, hagyni bennünk.
- Igen. Szinte mindenki rendbe jött. Lassan megint mindenki ura lett az erejének.
- Jean mintha depressziós lenne. Túl sokat csalódott már növekvő erejében és úgy érzi, hogy ha nem ura az erejének, akkor veszélyes lehet a társaira…
- Professzor, nem kéne mindig mások gondolatiban turkálni.
- Tudod, vannak olyanok mikor a gondolatok, ordítanak.
- Fel kell készülnünk az esetleges támadásra. De előtte még pihenjék ki magukat.
- Egyetértek Logan. Még mindig nem készültek fel mindenre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
