Boldogan rohantam be az intézetbe,hogy mindenki lássa új csodálatsoan fantsztikus külsőmet.

-De menő!-mondta Tabitha.-Nagyon csini vagy!

Mindenkibek tetszett.Kivéve Jean-t.Csak meglepődve nézett rám,mikor meglátott.A kanapén ült.Én odaültem mellé.Arrébb húzódott.

-Kérlek,Jean!Béküljünk ki,jó?

-Azt hiszed,azért mert olyan hajad lett mint nekem,megbocsátok?

Csak nevettem.Úgy sejtettem,hogy ez lesz.

-Most meg mi van?

-Figyu,Jean!Egyáltalán nem azért lett ilyen a hajam,hogy téged majmolajalak vagy iyesmi.Egyszerűen csak új életet akartam kezdeni.Annak örömére,hogy vége ennek az egész kalamajkának az erőmmel.

-Te tudod -mondta,felállt mellőlem és felment a szobájába.

Hamarosan Kitty ült le mellém.

-Én megmondtam.Azt hiszi,hogy utánozod őt.Vagyis most még jobban utál.

-Hát akkor feleslegesen utál...mert egyáltalán nem miatta lett ilyen a hajam.A zöld kontaktlencséről meg igazán nem tehetek,te is tudod.

-Persze,persze.De jó lenne,ha már kibékülnátek vagy valami,mert nagyon idegesítő,hogyn me szóltok egymáshoz.Ha meg igen,akkor mindannyian büntetést kapunk.

-Sajnálom.Nem én kezdtem.És komolyan megbántam a dolgot,hidd el.

-Én hiszek.De Jean..valahogy ki kéne engsztelned.Vagy csinálj valami,hogy lássa,lehet benned bízni.

-Köszi.És mégis hogy?Mentsem meg az életét?

-Vagy legalábbis,csinálj úgy,mintha megmentenéd...

-Például egy edzésen....-gondolkoztam hangosan.

És tudtam,hogy pontosan azt fogom csinálni.