Mikor a két lány visszaért barátaikhoz, azok már annyira belemélyedtek sürgős pihenésükbe, hogy elaludtak. Tyrisnek természetesen még egy fantasztikus ötlete támadt és egy sátáni vigyor kíséretében hasonló sorsra juttatta őket, mint Daront: arccal a mocskos vízben kötöttek ki…
- Ezt most miért kellett? – buborékolta Luuk.
- Nem akartunk nagyon megijeszteni titeket, csak hát… - magyarázkodott Tyris.
-… tunk? – bokszolt be neki egy hatalmasat Ruby.
- Oh elnézést. Szóval Ruby nem akart megijeszteni titeket – javította ki magát Tyris, de gyorsan meg is kapta a büntetését.
- Nah, ártalmatlanítottátok azt a veszedelmes alakot? – csavarta ki a ruháját Amzi két ásítás között.
- Hát, ami azt illeti… - gügyörészett Ruby, de Tyris gyorsan a szavába vágott.
- Naná! Fú, halljátok akkora, mint egy ház! Mit ház, egy templom, duzzadó izmokkal, és hosszú, szőke fürtökkel! De csak egy egyszerű ember, aki innen akart kijutni. Szóval gondoltuk Rubyval köszönünk neki. A tag azonban elég frászolós lehet, ezért belecsobbant a szennyvízben lehűteni magát. De mindegy is mondjuk, csak büdös lett eléggé, meg tele volt szeméttél, amikor kikászálódott a vízből. Aztán tök jól összehaverkodtunk vele. El is küldtem fürdeni, mert nagyon randán festett, és azt azért észrevettem, hogy végig Rubyt nézte. Vagyis mit nézte, egyenesen a nyálat csorgatta!
- Na jó, nem hallgatom ezt tovább. – horkant fel említett és elballagott.
- Most meg hová mész? Nem fogunk megkeresni! – kiabált utána Tyris.
- Nem is kell! Visszamegyek a jómadárért, ti meg addigra indulásra készek lesztek. – hangzott a válasz, majd léptei placcsanása egyre elhalkult.
  - Nah, jól van szépfiú, ideje lesz lelépni ebből a bűzrendszerből. – szirénázta Ruby, miközben bevette az utolsó kanyart. Ekkor némi fényt látott beszűrődni, majd a csobogó víz alatt a szőke herceget enyhén hiányos öltözetben. A látványtól egy sikkantás után teljesen megdermedt.  Megszeppenten nézték egymást. A srác ekkor elkezdett Ruby felé közelíteni, mivel mellette voltak a ruhái. Mivel erről hősnőnk semmit sem tudott, az izgalmak hatására és a helyzet mentésére gyorsan elájult.
 - Ezt meg mi lelte? – morogta Daron, miközben felnyalábolta az alélt lányt – Hahó! Tia vagy ki, te drow lány! A barátnőd elájult! – kiabálta a sötét folyosóknak, és csak akkor hallgatott el, mikor az egyikből kibontakozott Tyris karcsú alakja, a nyomában két ismeretlennel. A férfi rögtön rá is ripakodott:
 - Te meg mit csi… - indult el felé indulatosan Luuk, miután egy pillanást vetett gyermekkori barátjára.
 - Luuk, ne, nyugi! – fogta le Amzi, így a nagy verekedésből csak egy suhintás lett, ami pár bogáron kívül nem sok mindent talált el.
- Hát az úgy történt, hogy… - hebegte Daron, de Tyris félbeszakította:
 - Ő itt Rubyval a karjaiban, akivel amúgy így egy festői csoportképet nyújtanak, Daron Bryle, az új haverunk, ez a kis pukkancs itt, Luuk nem t’om mi, a drámázó hölgy, pedig Amazon, szintén egy bonyolult családnévvel megáldva. Én Tyris D’Akhino vagyok, vagyis semmi Tia, értesz?! Örültem mindenkinek. És ha már így túl estünk a bemutatkozás roppant fontos eseményén, ideje lenne lépni. Méghozzá minél messzebbre, mert lassan elhalnak a szaglósejtjeim. Daron, cipeld csak Rubyt, marha jól mutatsz így, Luuk, irány a hátvéd, Amzi, te, pedig képviseled a srácok között a demarkációs vonalat. Én meg vezetem e bájos kompániát, rendben?
 Az igenlő morgásokat hallva megindult a furcsa menet élén, és csak akkor fordult meg, mikor meghallotta Luuk fenyegetőzését:
 - De ha lemered ejteni…
 - Ne pánikolj már, nézd csak, szinte robbanás veszéllyel fenyegetnek Daron izmai. Úgy fog vigyázni Rubyra, mint az anyukája porcelán egerére. Tudja, hogy különben rád eresztem – kacsintott rá vidoran – De csak miután én kireszeltem rajta a körmeimet…
Újabb bolyongások következtek a csatorna labirintusszerű alagútjain keresztül. Tyris kiválóan tájékozódott az egyforma járatokban, bár Luuk egyre gyakrabban morogta, hogy itt már jártak, a lány mindannyiszor leintette. Hamarosan meg is állt, és szembe fordult társaival:
 - Ha Amazon nem lihegne ilyen halott-ébresztősen, már hallanánk a csempészeket munka közben. Úgyhogy ideje fel vázolni a játékszabályokat. Daron, tedd már le a csajt, nem lesz attól semmi baja! Különben is, ha az öledben cipeled esze ágában sem lesz felébredni végre.
Na szóval: egy: én beszélek, csak én. Luuk, te is befogod! Ti mögöttem álltok, és próbáltok úgy kinézni, mintha nekünk lenne kegy, hogy leállunk velük üzletelni, valójában szétverhetnénk az egész bagázst. Tehát csak vészjósló pislogást várok el tőletek. Kettő: ha az egyik beszól nektek, de én nem vagyok ott, akkor egy vigyor a válaszotok, rendben? Igen Luuk, mintha tökéletes idióták lennétek! Három: bármiben egyezek meg velük, nem bíráljátok felül. Ha az alvómacitokat kérik mindenáron, akkor érzékeny búcsút veszünk a medvétől. Luuk, ne pánikolj, ezt csak végszükség esetében hagyom így! Négy: ha valamiért elkezdem trancsírozni a népet, ti is tegyetek így! Utána meg repülőrajtot vesszük, és meg sem állunk a hegyekig. Van jobb ötleted Luuk? Nincs? Mindenki értett mindent? Igen? Remek! Akkor ideje indulni!
A csapat újra megkezdte gyaloglását, bár Luuk kissé sértődötten, mivel Tyris minden közbeszólását csírájában elfojtotta. Hamarosan két kidolgozott izmokkal rendelkező sötételfbe futottak bele.
Mikor meg akarták őket állítani, Tyris ringó csípővel haladt el mellettük:
 - Nyugi srácok, a főnökkel van dolgunk.
 A következő kanyarban, pedig már egy egész csapatnyi drow futkorászott körülöttük. Amazon próbálta követni Tyris parancsait, mégis nehezére esett fenyegetően nézni a sok furcsaság között. Az elfek nem sokat törődtek velük. Mindenkinek akadt dolga: többen ládákat, csomagokat cipeltek, volt, aki pénzt számolt, és helyes kis érc-tornyocskákat tologatott, és persze olyanok is akadtak, aki a többieknek dirigált. Tyris az egyik ilyenhez ment határozottan, aki a legdíszesebben volt felöltözve.
 - Üdv! A nevem Tiria – hazudta szemrebbenés nélkül – Egy gyors átjutást szeretnénk a társaimmal az alagútjaitokon keresztül. Gondolom megoldható.
 - Hmm… Zakrisen szolgálatukra – nézett végig a lányon, majd a többieket is, és színpadiasan csóválta a fejét – Öt ember… Nehéz ügy, nagyon nehéz. De ilyen elragadó hölgyeknek még nehezebb ellenállni. Fejenként tíz ezüstöt kérek csupán érte.
 - Ötven ezüst? Az Maga megőrült! – háborgott Tyris, vagyis Tiria, magára vonva ezzel a többi sötételf figyelmét – Kap fejenként ötöt, és többet nem lát minket!
 - Nézze nekünk is meg kell valamiből élnünk… Legyen koponyaként öt és fél, de maga odaadja azt a csinos kis medált a nyakában.
 - Fejenként hét ezüst, és a bizsumat meg megtartom! Maga, Zak harmincöt birodalmi ezüstöt kap kézhez!
 - Rendben! – rázott kezet újdonsült üzlettársával.
Luuk morogva számolta ki az összeget, és vitte Zakrisennek a rengeteg pénzt. A sötételf azonban az ezüsttel együtt a kezét is elkapta:
 - Elfek? Az aranyelfekért plusz ötöt kell fizetni!
 - Ugyan már, Zak! Országaink már békét kötöttek egymással! Ne legyen már faji alapú megkülönböztetés!
 - Sajnálom, de… - kezdte el mondani Zakrisen, de egy becsapódó ököl nem hagyta befejezni neki a mondatot. Luuknak elege lett az egészből, így szabadkezével pontot akart tenni az ügy végére. A csempészfőnök, pedig ilyen csapás után illően összerogyott, azonban egy cseppet sem csendesen, magukra vonva a körülöttük állók figyelmét, akik további szócséplés nélkül fegyvert ragadtak.