- Meddig rohanunk még?
Tyris már a fél város keresztül futtatta a csapatot, és mindenki egyre kimerültebb volt. Ráadásul most azzal az ürüggyel, hogy lerázzák üldözőit, a csatorna útvesztőjében kóvályogtak már egy jó ideje.
- Hááát Luuk, felőlem akár itt meg is állhatnánk – ült le a sötételf nem törődve a kanálisokhoz alapvetően hozzátartozó mocsokkal.
Luuk épphogy csak kikerülte Tyrist, majd kihasználva saját lendületét, fáradtan elterült a köveken. Amazon is boldogan telepedett le egy áltata tisztábbnak nyilvánított helyen, de Ruby fintorogva körülnézett, és inkább a térdén támaszkodva pihegett.
 - Ugye, tudod, hogy merre tartunk? – kérdezte gyanakodva az elf varázslónő, miután szívverése visszaállt a normálisra.
 - Persze – darálta Tyris a futástól megfeszült vádliját masszírozva – A következő elágazásnál balra fordulunk, aztán megint balra, végül, pedig jobbról a harmadikba, ha bal első még elzárva van. Majd a nyugati szennyvízelvezetőben, néhány környi további menetelés után már majdnem kiértünk a városból. Ott lesz pár csempész, de majd adok nekik valami olcsó bizsut, és gond nélkül átengednek.
 - Értem – bólintott Ruby, próbálva eltitkolni, hogy már az első mondatnál elvesztette a fonalat – Akkor viszont ideje indulni. Luuk, hallod? – bökdöste meg a csizmájával a férfit, aki eddig teljes mozdulatlanságban kísérelte meg kipihenni az út fáradalmait.
 - Neee – nyögte az elhalóan – Csak még egy kicsit…
Ruby lemondóan sóhajtott, és Amzihoz fordult:
 - És te?
 - Hát, én is pihennék még… - mondta bizonytalanul – Tyris elmondása szerint még messze vagyunk…
 - Pszt! – hallgattatta el Ruby suttogva, miközben a fülét hegyezte - Ti is hallottátok?
 - Mit? – kérdezett vissza megszeppent egérhangon Amzi.
Tyris épp elkezdte rázni a fejét, amikor meghallotta ő is. Valahonnan az egyik szomszédos járatból szapora léptek zaja hallatszott.
 - Szerintetek a Csendőrök azok? – húzódott közelebb Luukhoz Amazon.
 - Nem hiszem – válaszolta Tyris - Ők sosem jönnek le ide. Egyébként sem olyan mintha üldözne valakit…inkább…Nézzük meg!
 - Rendben – szorította magához Ruby a botját – Luuk, most már tényleg kelj fel!
A megszólított azonban továbbra is tökéletesen játszotta el a halott hőst, és nem mozdult.
 - Én majd itt maradok vele – motyogta Amazon, akit már egyáltalán nem érdekelt a csatorna piszka, így a férfi mellé támaszkodott a falhoz.
 - Ahogy gondoljátok – fürkészte az elf a sötétséget – De ha bármi van, szóljatok! – azzal megindult Tyris nyomában.
A sötételf tökéletesen kiismerte magát szülővárosa alagútjaiban, így hamarosan az elérték azt járatot, ahonnan halvány fény szűrődött ki. Néma csendben megszaporázták lépeiket, és hamarosan észre is vettek egy tűznél kuporgó alakot.
 - Csak egy ember – húzta el a száját Ruby.
 - Igen, de mit keres itt? – gondolkodott el Tyris.
 - Nekünk az mindegy. Menjünk vissza a többiekhez!
 - Dehogy megyek! Egy ember a sötételfek csatornájában. Tuti bajban van. Azt pedig könnyű lehúzni…Figyelj, ez mindig bejön!
 - Tyris, neee! – szólt utána az elf amilyen hangosan csak mert, de késő volt. A drowelf halkan, mint egy macska, a férfi mögé lopódzott, majd hirtelen, sejtelmesen susogva rákiáltott:
 - Halandó! Mit keresel a birodalmunkban?
A várt hatást tényleg elérte. Talán túlzottan is. Ugyanis az ember ezt hallva fölbődült, megperdült, de a lendülettől elvesztette egyensúlyát és a mögötte hömpölygő szennyvízbe zuhant.
 - Hupsz – motyogta elhűlten Tyris, majd harsány kacajra fakadt, mikor a csuromvizes - és meglehetősen szagló - férfi átkozódva kikecmergett.
 - Teee! – fröcsögte bosszúra éhesen – Mégis mit művelsz itt?
 - Én, ööö, semmit – válaszolt a visszafojtott nevetéstől elszorult torokkal – Csak épp erre jártam a barátaimmal, és gondoltuk megnézzük, mit csinál itt egy ember. Hééé Ruby, gyere elő! A pasas tök ártalmatlan! – integetett hátrahagyott társának Tyris, és közben bele sem gondolt abba, hogy mennyire diplomatikus „leártalmatlanozni” egy nagydarab, felbőszült harcost, akinek pillanatnyilag a legfőbb vágya felitatni vele a csatorna vizét. A férfi azonban nem torolta meg sérelmeit, mivel csodálkozva meredt az előbukkanó szőke elflányra.
 - Egy aranyelf és egy drow együtt? - pislogott értetlenül egyik lányról a másikra meredve.
 - Aha. Klassz, ugye? Nálunk tényleg nincs faji megkülönböztetés: van velünk még egy elf, és egy ember lány is, csak ők épp arrébb pár fordulóval pihiznek – csevegett kedélyesen Tyris – A nevem Tyris D’Akhino, ő pedig Ruby LeBeau. A többiekkel majd később megismerkedhetsz. És téged hogy hívnak?
 - Daron Bryle. De mi közöd hozzá? – kapott észbe a férfi a sötételf szóáradata miatt megkésve.
 - Nagyon örülök, hogy megismerhettünk Daron – mosolygott a sötételf, teljességgel figyelmen kívül hagyva a hozzáintézett kérdést – Bocsi amúgy, hogy rád ijesztettünk – hadarta a megszokott sebességével, és megint nem vett tudomást Ruby csúnya nézéséről, amiért többes számban használta az ijesztés szót – Hirtelen ötlet volt, nem akartuk, hogy beleugorj a szennyvízbe. Viszont ne vedd sértésnek, de most büdös lettél, nagyon büdös, szóval, ha gondolod, az egyik közeli járatban tiszta víz folyik, úgyhogy fürödj meg, addig mi szólunk a többieknek. Aztán együtt kitaláljuk, merre jutunk ki a csatornából.
 - Honnan tudod, hogy eltévedtem? – meresztette rá a szemét Daron, aki a gyors monológ után csak ennyi szalonképes választ tudott adni.
 - Varázslónő vagyok. Méghozzá nagy-nagy hatalommal rendelkező varázslónő. Én mindent tudok! – húzta ki magát Tyris – Tehát itt a következő vágatban, a második alagútból tiszta víz zubog le. Ha kész vagy, itt találkozunk. Na akkor, mi mentünk is! Viszlát!
Gyere már Ruby, ne tátsd tovább a szádat! – ragadta karon társnőjét, és elindultak visszafelé – Most mi van, miért nézel rám így?
 - Ijesztettük? Akartuk?– suttogta fenyegetően az elf.
 - Most mit vagy fenn akadva ilyen apróságokon? Láttam, hogy tetszik neked a pasas, gondoltam…au! Ezt mért kaptam?
Még hosszan visszhangzott Tyris lelkes csipogása, és Ruby hegyomlasztó szidalmai. Daron Bryle pedig még sokáig meredt utánuk megrökönyödve…