Kitty eleinte nem igazán akart velem egy kocsiba ülni,főleg úgy,hogy én ülök a volánnál.De aztán rábeszéltem.Illetve megzsaroltam.

-Ha bármi bajunk lesz,én szóltam.

-Miért lenne?Kicsivel több,mint egy hónapja tanulok vezetni.És ha úgy számítjuk,tovább is tanultam,mint általában szokás,ugyanis két vizsgán is meghúztak.

-Igen,de vezettél te szakadó esőben,estefelé?

-Nem igazán.Jaj,Kitty,ne legyél már ilyen.Nem is esik.És csak egy fél órácskára megyünk el.Egyébként ha észrevetted volna,nem én szoktam a városon átszáguldani 120-szal.

-Igen,de nekem semmi bajom sem lesz,mivel simán átszáguldok egy fán vagy autón vagy úttesten átkelő idős nénin.

-Most sem lesz semmi bajunk,mert itt vagy és ha bármi olyasmi lenne,te elintéznéd.Meg különben is,ebbe a kocsiba egy csomó szuper kütyü van.

-Induljunk.

Lassan kigurultam a kapun és végig szép lassan mentem a városban,csak hogy Kitty-nek megmutassam,így is lehet vezetni.De aztán,mikor kiértünk Bayville-ből,a kanyargós hegyi utakra mentem és jó gyorsan kezdtem el vezetni.

-Állj meg,Bebe!Hallod,ez nem vicces!

-Nyugi,Kitty!Ura vagyok a helyzetnek!

-Kérlek szépen lassíts!Látod,esik is az eső!Menjünk haza!A többiek már bizots vacsoráznak és ma Ciklon csinálja a kaját,szóval biztos fincsi lesz,és ha nem érünk vissza időben nem jut semmi.

-Most jöttem csak bele!Meg különben is,ha nagy baj lesz,csak sikítok és te anyagtalanná teszed a kocsit.Ilyen egyszerű!

-De lehet,hogy nem sikerülne,mert túl későn sikítanál és az ilyen böhöm nagy autóhoz idő is kell ám!

-Tökmindegy.Nem lesz baj.

-Csak egy kicsit lassíts.Csak egy picit!

-Mit szólnál ahhoz,ha melegítenénk a gumikat?-mondtam és elkezdtem a kormányt ide-oda rángtani,mire a kocsi szlalomozni kezdett az út jobb és bal oldala között.

-Meg fogunk halni!

-Dehogy fogunk!

-Azonnal hagyd abba ezt az őrültködést.

-Mondhtaok valamit?

-Nem.

-Ezt már nem én csinálom!

Kitty arca teljesen fehér lett és egy hatalmasat nyelt.

-Tedd anyagtalanná a kocsit!Akkor nem lesz semmi baj!

-Rendben!Komolyan mondom,ha ezt túléljük,nem sütök tortát a szülinapodra!

-Anyagtalan a kocsi?

-Igen,miért?

-Mert valószínűleg át fogunk csusszanni azon a fán,meg az utána lévő hegyen!

-Ennek örülnöm kéne?

-Hát,nem halunk meg.

Egy kis ideig még próbáltam egyenesbe hozni a kocsit,de aztán becsuktam a szemem és vártam,hogy átmenjünk a hegyen.

-Bebe!-ordított Kitty.-Ne blokkold az erőm!

-Én nem...

-Akkor viszont...

Kitty-be kapaszkodtam és úgy sikítottam egy nagyot.Aztán a következő pillanatban egy hatalmas csattanás és fának csapódtunk.Kitty lefejelte a műszerfalat,én meg Kitty-nek csapódtam.Néhány perc múlva felültünk.

-Aú!-mondta Kitty,miközben vérző fejét fogta.

-Nyugi,biztos van valami elsősegély-doboz.Vagy valami ilyesmi.

-Szétreped a fejem!

-Kitty,a homlokod ütötted meg.

-Akkor is.

Kutattam a kocsiban valami kis kötszer után,de semmit sem találtam.Csak néhány ragtapasz,de az kevés volt Kitty vérző fejére.

-Nincs semmi.Bocsi.

Kitty levette pulcsiját és a fejéhez nyomta.

-Te jó ég!A kocsi!

-Mi van vele?

-Összetrötem Jean kocsiját!'Miért nem haltunk meg? Jean elevenen megnyúz minket! Jobb lett volna meghalni,az nem fáj annyira,mint amennyira az fog fájni,amit Jean-től kapunk!

-A magad nevében beszélj.Én csak áldozat vagyok!

-Tökmindegy.Hívjunk fel valakit.Mondjuk Jean-t.Jobb,ha ő tudja meg először.